Ez a hét a nyaralásról szólt. Arról a nyaralásról, amire 10 éves korom óta várok. Azóta, hogy a Sissi-t először láttam, azóta szeretnék elmenni Madeirára. Először úgy gondoltam, hogy a nászutam oda lesz. Aztán miután annak a kapcsolatnak –  amiből esküvő lehetett volna –  vége lett, feladtam, hogy valaha eljutok oda, főleg miután bejött a válság, és azt mondtam a barátaimnak, hogyha máshogy nem sikerült, akkor a hamvaimat ott szórják szét. Szerencsére ez módosult, mert ez lett az első közös nyaralásunk. De még milyen … Persze azért eszünkbe jutott sokszor, hogy nem ketten vagyunk, főleg a reptereken, amikor a nem éppen tiszta wc-kben elég rosszul lettem és megszabadultam a reggeliktől, de amúgy minden rendben volt és csodálatos egy hetet töltöttünk egy mesés szigeten. Kirándultunk, úsztunk az óceánban, strandoltunk, ettünk isteni gyümölcsöket és madeirai specialitásokat és a “Mester” is mellénk állt azzal, hogy törölték a hazafelé tartó járatunkat és még egy éjszakát maradhattunk egy négycsillagos szállodában. Eredetileg is kinéztük egy hotelt, de annyi lett volna egy éjszaka, mint az egész heti szállásunk, így arról lemondtunk, de mégis úgy alakult, hogy egy előkelő szállodában zártuk a nyaralást. Az egészről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni .. és biztos vagyok benne, hogy oda még visszamegyünk.

Véget ért ez a nagyon intenzív két hét, melynek során:

• ~22000 km-t repültem
• ~1500 km-t vonatoztam
• ~500 km-t autóztam
• és még amennyit buszoztam, riksáztam, motoroztam ..

Most kezdem csak felfogni, micsoda élmények értek, mert az út során mindig csak mentünk, mentünk és nem volt idő a feldolgozásra. Viszont a 24 órás – iszonyatosan fárasztó – utazás során volt időm átgondolni ezt a két hetet, visszanézni és emészteni.

Néhány érdekességet az út során is feljegyeztem:

• Delhiben es Varanasiban is őrült a közlekedés, nincsenek sávok, nincsenek lámpák, mindenki dudál és mégsem láttam egy balesetet sem
• Varanasi –  ahogy mar írtam – nagyon koszos, de egyszer kitakarítanak, és tisztán tartanak, egy kis mesebeli falu lehetne – ahogy hallottam az ottaniaktól, a kormány most ráfekszik arra, hogy a tenger és folyópartokat megtisztítsák
• Amit nem tudtam megszokni, az a böfögés és köpködés az utcán (egy jó kis hörgés után)
• Az indiaiak nem ismerik a sorban állást, simán mindenki elé furakodnak, illetve nullara udvariasak a férfiak, képesek akar arrébb is lökni a nőket
• Fura volt, hogy ott Indiában nincs folyadék-szabály. Simán végigvonultam a security procedurán egy literes vízzel a kezemben, sehol egy szót sem szóltak
• Sok helyen említettem, hogy mi mennyibe kerül. Tényleg olcsó országnak számít, mégis gyorsan elment a pénzem, hisz hatalmas távolságokat tettünk, és összességében sokba került. Bár ez a túra Európában nem tudom mennyiből jött volna ki, de legalább a 4-5-szöröséből, néhány példa:
  • fél literes palackozott víz a varosban 80Ft, reptéren 200 Ft
  • taxi 200 km-re ~10000 Ft
  • 1 liter benzin 260 Ft
  • repjegy Delhi-Varanasi (~700 km) 8000 Ft
  • ebed Delhiben egy jobb étteremben kettőnknek 6000 Ft
  • Agrában egy tuktuk bérlése fel napra 1600 Ft
  • Varanasiban bicajos tuktuk kb 4-5 km- re 200 Ft
  • metrojegy Delhiben 8 megállóra 60 Ft
  • egy kávé/tea az állomáson 30-40 Ft
• A kutyák is vegák – mivel az emberek nem esznek húst, így nekik se hús, se csont … ezt elég nehéz volt megemésztenem és amúgy sokkal vékonyabbak is
• Az indiak nagy részének semmi irata nincs, a születési dátumukat is csak kb tudjak
• Indiának több, mint 69000 km hosszú a vasúthálózata, szinte mindenhova el lehet jutni a 7800 vonat egyikével. Minden vonat iszonyú hosszú, 23 kocsiból áll, mindenfele osztály van rajta: légkondis v nem légkondis, 1-2-3 osztály. Mi a légkondis másodosztalyon utaztunk nagyrészt, ami bár kopott, de tiszta. Amikor éjszaka rajta aludtunk, mindenki kapott tiszta párnát, pokrócot és huzatot rá, járnak folyamatosan körbe és lehet kávét, teát, innivalót venni. Ez az, amiből én is mertem enni, mert tiszta és ellenőrzött
• Tuk-tuk mindenhol van, és rendkívül olcsó, de alkudni érdemes, mert szeretnek többet mondani, főleg turistáknak
• Sokan mondják, hogy India higiéniai szempontból veszélyes, de ha valaki figyel az alapszabályra, miszerint nem iszik csapvizet, nem eszik utcai kaját és folyamatosan fertőtleníti a kezét, akkor semmi baj nem lesz
• WC papír nélkül nem tanácsos elindulni, ugyanis ők nem használnak, így nincs  – ellenben az összes mosdó tocsog a víztől,  hisz ők mosdanak minden dolog után
• Említettem az elején, hogy a tehén szent állat, de ezeket főként északon láttam az utcán, délen szinte egyáltalán nem.

Biztos eszembe fog még jutni egy csomó minden, de a lényeg, hogy India egy olyan ország, egy olyan kultúra, amit látni kell, ami kimozdít a mi világunkból, ami toleranciára tanít, ami elgondolkodtat és valamilyen hatással mindenkire van.

Amikor elindultam két hete, ez az üzenetet kaptam: “Have a blissful trip … after India you will never be the same”. És lehet hogy van benne valami ….

Megvolt az utolso reggeli, es ezen a napon nem is lehetett volna mas, mint gyumolcs. Ez egy egeszseges nap. Ossze nem hasonlithato az itteni ananasz ize az otthonieval, es ez mar a harmadikfele banan, amit ettem.

A reggeli melle persze jart egy farewell message is, hogyan eljem az eletem, mire figyeljek, mire koncentraljak, mit iktassak ki .. nem mondom, hogy mindet megfogadom, mert az a vilag teljesen mas, mint az itteni, de megeri elgondolkodni rajta.

Kerala az ayurveda hazaja, igy nem mehettem ugy haza, hogy nem kapok valami kezelest. Kata kinezett egy helyet es naivan azt gondoltuk, hogy idejovunk, majd kapunk masszasokat, meg mindenfele kezeleseket, meg itt megebedelunk es innen megyunk a repterre/vonathoz … na hat ezt be is buktuk 🙂 luke libak 🙂

Eljottunk ebbe az ayurveda kozpontba, ami igazabol egy korhaz, fogadtak is minket, de mondtak, hogy egy ilyen program minimum harom nap … igy amit tudnak ajanlani, az max egy masszazs. Egy doki megnezett mindkettonket, mondta, hogy a testem tokre rendben van, annyi, hogy figyeljek magamra, mert a hugyholyag erzekeny pont. Majd jott a masszazs, mondtam, hogy periodic issuem van, de mondtak, hogy no para. Eloszor a fejemet vettek kezelesbe, olajat csorgattak fejborre meg a hajamra, es azt massziroztak meg nyomkodtak. Majd lefektettek egy fa deszkara es ket no masszirozott szinkronban, nem sajnalva az olajat. Nagyon profin nyomtak. A vegen pedig kaptam egy arckezelest. Isteni volt. Ezutan pedig kovetkezett egy negyed oras uldogeles a gozben. Kata pont akkor jott es nem birta ki rohoges nelkul, ugyhogy meg is orokitette 🙂

Ez a 15 perc goz amugy kemeny volt, a vegen mar szamoltam vissza a perceket. Majd jott a hajmosas meg a zuhany es a vegen kaptam meg a fejemre valami gyogyport.
Ittam utana valami egeszseges uborkas koktelt, majd meghoztak az ebedet, amit be is nyomtam az utolso falatig.

Ennel a pontnal mindketten ugy ereztuk, hogy aludni akarunk, de akkor kifizettettek volna a szobat, igy elmentunk az allomasra, mert Katanak meg nem volt visszaigazolva a jegye, utana meg beultunk a tengerparton egy nagyon puccos etterem barjaba, vegulis van legkondi, kertunk egy teat meg egy virgin coladat, csinaltattunk az utra szendvicseket es legalabb eltelt ez a masfel ora. Aztan jott ertem a taxi, Katat elvittuk a buszmegalloba (mert vegul nem volt a vonaton helye), engem meg hozott a taxi a 70 km-re levo repterre. Milyen fura az elet, amint kiertem a repterre elkezdett esni az eso. Idaig egy csepp sem volt, pedig tobbszor volt az elorejelzesben.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehez lesz elindulni es itthagyni ezt az orszagot. Jovok en meg ide .. erzem ..
Es van meg valami, de hogy mit erzek, azt nagyon nehez szavakba foglalni, ugyanis ertem meg ennyit soha senki nem tett az eletben, mint Kata. Megszervezett egy olyan ket hetes indiai turat, ami alatt mindenbe kaptam bepillantast, barmit kiejtettem a szamon, mar intezte, hozta mikozben tudom, hogy az o vilagaban ez mekkora dolog es o messze nem turista-tipus. Bizonyos szempontbol szerencses helyzet volt, mert magyar es indiai egyben, igy konnyen megertettuk egymast es ismeri India minden apro sajatossagat. Orokke halas leszek neki ezert, nem is tudja szerintem, hogy mekkora dolgot tett most velem, es iszonyu szerencses ember vagyok, hogy ilyen unokatestverem van.

Fajo szivvel, de reggel elkoszontunk a szallasadoinktol, es elindultunk a buszpalyaudvarra. Remenykedtunk, hogy uj busszal jovunk, de nem .. az az igazi indiai busz, racsos ablak, tomeg, kicsi hely .. el is felejtettem fotozni a sokkban. A kapucnis pulcsim megint megmentett, mert meg hajnal volt, gyorsan mentunk, es attol feltem, hogy megfazik a fulem, de talan igy megusztam. Fel8-kor mar a szallason voltunk .. hat nem olyan, mint az elozo, de cuki ez is. A szoba kifejezetten romantikus 🙂

Gyors reggeli, amit meg az elozo helyen Daniella csomagolt, aztan megkerestuk a helyi IBUSZt, hogy milyen csonakazasi lehetosegek vannak a csatornaban, 9kor pedig mar uton voltunk az autoval a “dzsungelbe”, Munroe Islandre.

Ket orat csorogtunk a vizen a palmafak kozott (…), egyszer megalltunk, hogy megnezzuk, hogy sodorjak kokuszbol a vastag kotelet, egyszer meg megbontottak egy kokuszt, megittuk a levet meg megettuk a belet. Nekem izlett igy is, de Kata kiszurta, hogy nem volt friss.

Gyors ebed, majd elmentunk az itteni Shopping Centerbe. Annyira jol sikerult, hogy egy jegkremmel jottunk ki 🙂 Bementunk tobb boltba is, de ugy tapadtak rank az eladok, mintha rank lenne irva, hogy lopni jottunk. Meg megfogtam egy ruhat, hogy megnezzem es azonnal levettek egy masikat is .. Ugyhogy feladtuk, es hazajottunk pihenni.

Mivel ez pedig az utolso estenk, ugy gondoltuk, legyen a bucsuvacsi kulonleges, ezert elmentunk a kb 5 percre talalhato 4 csillagos szalloda ettermebe, allitolag itt van a legjobb keralai kaja. Tenyleg nem volt rossz .. Az eloetel karfiol volt:

A foetel appam valami zoldseges cucc-cal

A desszert meg vmi grizes golyo cukorszirupban:

Lassan itt a vege, meg egy napunk van, ami ha bejon a terv, akkor nagyon jo es  kulonleges lesz, aztan var ram a 24 oras hazaut .. holnap ilyenkor mar repulok Chennai fele ..