Ubi 3 éves lett!

Ahogy visszaolvastam a régi postokat, eléggé feltűnő, hogy mennyi minden változott egy év alatt és milyen nagyfiú lett a kisfiúból:

  • folyamatosan és választékosan beszél, mindezt nagyon viccesen
  • imádja, ha van dolga, legyen az mosógépből ki/bepakolás, mosogatás, terítés
  • önálló és szeret mindent egyedül csinálni, nagyon ritkán engedi hogy bármiben segítsünk neki
  • önállóan öltözik, vetkőzik
  • nagyon örül minden apróságnak is, és hálás mindenért
  • a szíve még mindig a helyén van, mindenből ad, mindenben segít, rendkívül jószívű
  • akár bölcsi van, akár nincs, fél7-kor mint a puska felkel
  • ha nem tetszik neki valami, akkor óriási hiszti van, toporzékol, dübög (erről az alsó szomszéd tudna mesélni), hihetetlenül önfejű
  • a korlátozások és az hogy kevesebbet találkozunk a családtagjainkkal azt eredményezte, hogy sokkal erősebben kötődik hozzánk, hozzám meg pláne, sokszor csak velem hajlandó bármit is csinálni
  • ragadnak rá a versek és dalok és random elő is adja őket; a kedvence a Télapó itt van és a Hull a pelyhes
  • teljesen odavan minden közlekedési eszközért, legyen az vonat, troli, villamos, vagy az autók
  • nappal teljesen szobatiszta, és éjszaka is nagyon közel áll hozzá
  • bicajjal jár bölcsibe
  • tudja, hogy mikor született, hogy hogy hívják őt, minket, hol lakik
  • kedvenc meséi a Játékautók, Bing, Thomas és Pipi Langstrumpf
  • kedvenc dalai Mark Fostertől a Sowieso és a Deine Familie-től a Schokolade, illetve a Belgától az Az a baj

A napi rendje kis mértékban változott csak, ugyanúgy kel, fekszik, jár bölcsibe, “Apa visz, Anya érte” struktúra megmaradt.

Mikor közeledett a szülinapja, sokat gondolkodtam, hogy mit csináljunk vele. Szabadságot vettünk ki mindketten, és valami élményt szerettünk volna neki, de a jelenlegi helyzetben ez elég nagy kihívásnak bizonyult. Így marad, hogy elmegyünk megnézni a vonatokat, felszálltunk az első emeletes vonatra, ami indult, majd visszajöttünk. Bebizonyosodott, hogy semmit nem kell túlkomplikálni , csak csinálni, és mindig az sül el a legjobban. Már kb fél éve mondogatja, hogy “kicsikocsi” tortát kér a szülinapjára, ami azt mondtam, hogy sima liba, de aztán mikor csináltam, akkor azért nem mindig volt olyan egyszerű. De mikor meglátta és csillogó szemmel fülig ért a szája, többet ért minden drága ajándéknál. Igazából ha semmilyen ajándékot nem kap, ő akkor is boldog lett volna. De azért kapott egy autót is (VW Golf1), ami kerek két órára lefoglalta és akkor is csak azért hagyta ott, mert indultunk a vonatokhoz. 🙂

Úgyhogy megint boldog szülinapja volt 🙂


Elröppent az idő – 36. hónap

Azt hiszem ez az utolsó havi bejegyzés, mert most már túl sok újdonság nincs hónapról hónapra, úgyhogy inkább ad-hoc postok lesznek.

Az elmúlt hónap gyorsan eltelt. Szerencsénk volt, mert decemberben volt egy-két nap mikor esett a hó, így kihasználtuk az alkalmat és felmentünk a Kékesre a tesóival. Nagyon tetszett neki a szánkózás, bár azt hogy a szemébe megy a hideg hó, nem annyira bírta, meg amikor nem mozgott, akkor fázott, de látványosan élvezte.

Kapott még a kereszt-jézuskától szerelős dobozt, ami fejleszti a finom-motorikát, és azzal is nagyon jól elvan, bár fúrónak hívja a csavarhúzót, de ez legyen a legnagyobb problémája 🙂

A szilveszter csöndesen telt, itthon voltunk, ő este lefeküdt aludni – pedig mondtuk, hogy tovább maradhat fent, dehát szabálykövető gyerek – mi kivételesen megvártuk az éjfélt . De a tüzijáték nagyon bejött neki, még reggel is kereste és állította, hogy ő még mindig látja 🙂

Továbbra is a mesenézés az egyik fő kedvenc elfoglaltsága, aminél nagyon oda kell figyelnünk, mert pár hete észrevettük, hogy tikkel a szeme, úgyhogy azonnal mondtuk is, hogy itt a vége és nem is ellenkezett. Lehet, hogy csak fáradt volt és amúgy már neki sem esett jól. Kellene vinnünk szemészetre (már tavaly március óta), de folyamatosan elhajtanak, hogyha nincs panasza akkor még várjunk. Most februárban kell majd újra telefonálnom időpontért.

A bölcsit még mindig szereti, most Balázs a nagy barátja. Cuki volt a héten, mert mondta, hogy nincs jókedve, kérdezem hogy miért. Hát mert Balázs nem volt bölcsiben, és nem volt kivel játszani. Én úgy látom, hogy nem annyira szociális lény, pár gyerekkel barátkozik, de őket nagyon szereti. Egyre több foglalkozás van, ahol festenek vagy valamit kézműveskednek, ezt pedig nagyon élvezi és büszkén mutogatja mindig.

Valami miatt megjelent nálunk egy troli, amit ő mindig előszerettel néz, így többször volt, hogy azzal jöttünk haza. Kicsit kerülő, meg ugye jegy is kell hozzá, de látni ilyenkor az arcát, hogy ő trollizik, mindent felülír 🙂

A tesóihoz még mindig nagyon ragaszkodik és nagyon örül, hogy itt vannak, ők meg örülnek, hogy most már értelmes nagyfiú, akivel lehet beszélgetni. Emi egyik hétköznap itt aludt és mikor bejött az ajtón, már ugrált a boldogságtól, onnan meg csak ő csinálhatott vele mindent 🙂 Azt hiszem, hogy ebben az időszakban olyan kapocs alakul ki köztük, ami megalapozza majd a felnőttkori kapcsolatukat.

A legnagyobb szenzáció az, hogy végre már mer és akar is wc-be kakilni. Hiába szobatiszta nyár óta, kakilni nem volt hajlandó wc-be csak a bugyiba. Mindennel próbálkoztunk, mindent beígértünk de semmi. Január 10-én tört meg a jég, amikor idejött, hogy szeretne wc-be kakilni .. teljesen meglepődtem, ő meg rendkívül boldog volt, hogy sikerült, de aztán megint pár napig csak a gatyába. Viszont most már a bölcsiben is szól és szerintem rájött, hogy ez sokkal jobb. Remélem így is maradt. Aludt már éjszaka is pelus nélkül, miután több reggel száraz pelussal ébredt, de reggel még nehéz neki tartani és általában becsorgott. Szóval ezzel még ráérünk, érnie kell hozzá.

Már a múltkor is írtam, hogy folyékonyan beszél, beindult a “és képzeld el” korszak, meg hogy énekelget, verset mond, és mindenről van storyja meg véleménye. Durván megy az autókkal a szerepjátékozás, fürdés közben is a kisautó néha fagyistölcsér, a csap a gépifagyi adagoló és ilyenek, de nem is baj, fejlődjön csak a kreativitása 🙂 És ha másra nem jók a mesék, hát arra igen, hogy a szókincse változatosabb lesz.



Dumagép – 35. hónap

95 cm és 13,8 kg

35 hónap .. milyen soknak tűnik. Sosem felejtem el, mikor Ubi 2 hetes volt és mentünk vissza hallásvizsgálatra – mert annyira kicsi volt születéskor, hogy nem tudták neki megcsinálni – és mondta a vizsgálóhölgy, hogy észre fogom venni, hogy pikkpakk eltelik a csecsemőkor, aztán meg a gyerekkor .. akkor úgy éreztem, hogy mindjárt megütöm, hogy ilyen hülyeségeket mond, hisz nem aludtam napok óta, azt se tudom hol vagyok, meg mit csináljak ezzel a gyerekkel .. és mindjárt 3 éves ..

Most azt mondom, hogy eddig ez a legjobb kor, még úgy is, hogy iszonyú hisztiket tud csapni. De már folyamatosan beszél, mesél, verset mond, énekel, mindent megmagyaráz és ahogy gesztikulál hozzá .. hát kész vagyunk 🙂 Imádom, ahogy mindent megköszön, amilyen hálás tud lenni mindenért és udvarias mindenkivel. Remélem tényleg így marad, bár már jöttek kétkedő kommentek, hogy ez az időszak és a jó tulajdonságok elmúlnak, de hiszek abban, hogy az értékrendünk ráragad és azért neveléssel sok mindent el lehet érni.

Imád amúgy meséket is nézni és olyan cuki, ahogy röhög közben. Alapjáraton még mindig csak fürdés után nézhet mesét, de most egyre többször volt, hogy mindkettőnknek még este dolgozni kellett, és ilyenkor ő is nézhetett amit szeretett volna. És simán meg tudja különböztetni, hogy melyik van magyarul, németül vagy angolul.

Eljött az advent, ő pedig most már tudatosan várta minden reggel az angyalkákat, hogy mit hozott neki. Próbáltunk nemcsak édességeket, bár egy apró csoki mindig volt, de azoknak is úgy örült. Mikulásnál meg lelkesen pucolta a csizmáját, majd kiállt az ablakba és kiabált, hogy “gyeje máj Mikulás, itt vagyok” 🙂 Reggel aztán volt boldogság és ugyanúgy örült a mandarinnak, mint a TűzoltóSam-es törölközőnek. Szerencsére Battán szerveztek Mikulás-kört, így boldog volt, hogy ő látta és integetett neki.

Idén is fontos volt, hogy gondoljuk azokra, akik szűkölködnek karácsonykor, így csináltuk a cipősdobozokat. Egyelőre még csak azt érzékelte, hogy az egyik egy kisbabáé lesz a másik meg egy kislányé, de hátha ez beépül a tudatába és jövőre már emlékezni fog. Szeretném ha ez neki alap lenne, hogy segítünk másoknak. A kinőtt ruháit már ügyesen elpakolja a kisbabának, szóval ezzel nincs gond, már csak a játékaival kell ugyanígy tenni.

Amúgy a hónap rutinosan telt, bölcsi, munka, próbáltunk nem menni semerre, ha mentünk, akkor inkább csak szabadlevegőre. Ilyenkor persze bicajjal megyünk, mert lusta gyalogolni és bicajjal is sokszor úgy hajlandó haladni, hogy “ki ér előbb az x autóhoz”. 🙂

A lelke viszont kicsit mintha meg lenne kavarodva, vagy valami nyomná, mert a bölcsiben egyre többször szomorkodik, vagy mondja, hogy hiányzunk neki. Bea is mondta, hogy be van lassulva, el van bambulva. Annyit elmesélt, hogy van egy kisfiú aki “nagyon rossz”, mert kiabál, verekszik meg olyan hirtelen gyerek és ezt nem szereti. Gondolom nem érti ezt a viselkedést, főleg, hogy mi nem engedjük neki itthon, hogy rohangáljon, meg rosszalkodjon és nem érti, hogy ott másnak miért lehet. Nem tudom, hogy ezzel mit lehetne kezdeni, ráadásul sokszor van, hogy nem is akar egyedül elaludni, vagy a mi ágyunkban akar, ahol 1 perc múlva már durmol és visszük a helyére. Ezzel nincs is baja, hogy ott ébred fel. Szerencsére sokat beszél és azért elmondja ha valami baja van.

Sikerült karácsonykor megint örömet szerezni neki. Tőlünk kapott egy kispárnát, amin a kedvenc mesehősei vannak, egy kártyajátékot, amin a család autói és tulajdonosai és össze kell párosítani, meg egy társast, a nagyszülőktől, nagynénitől nagybácsitól meg TűzoltóSam-es puzzlet, állomást, zoknit, szóval minden olyat, amit imád. Nagyon jó volt látni, ahogy örül és teljes extázisban van mindentől.


A hálás gyerek – 34. hónap

94 cm – 13,7 kg

Őszintén nem tudom mi történt ebben a hónapban azonkívül, hogy egy hetet itthon volt orrfolyással. Értem én a szabályokat, meg hogy egy kisgyereknél nem lehet tudni, hogy mi van az orrfolyás mögött, de azért elég idegtépő, mikor semmi baja nincs, és minket sem hagy dolgozni.

Sokat voltunk kirándulni, próbáltunk minden hétvégén legalább az egyik napon szabad levegőn lenni hosszabb ideig, amit élvezett ha el volt terelve a figyelme vagy bicajjal volt. De ha nem, akkor azonnal cipeltetni akarta magát.

Elkezdett verseket mondogatni. Bárki bármit mond a bölcsire, de én akkor is azt mondom, hogy többet használ, mint amennyit nem. Ragad rá minden és tudom, itthon is tanulhatnánk vele verseket, de ott máshogy veszi, ha a többi gyerekkel tanulják. Van két új “bölcsisnéni” szeptembertől, akiket imád és ez is közrejátszik, hogy ennyire szeret menni. Volt tavaly egy anyuka, akinek már folyamatosan beszélt a gyereke és mondtam hogy bárcsak már Ubi is így beszélne. Mondta, hogy vissza fogom sírni ezt a korszakot. Hát most azt kell, hogy mondjam, hogy nem. Annyira jó, hogy mindent el tud mondani és egész jókat lehet vele beszélgetni, akár hazafele a bölcsiből, akár még reggel az ágyban.

A tv most megint kicsit előtérbe került, mert mikor itthon volt “betegen”, akkor kénytelenek voltunk engedni hogy mesét nézzen, mert nekünk dolgozni kellett, így egyfolytában Bing, TűzoltóSam, Mancsőrjárat ment a tv-ben, most pedig rátalált Bob-ra, így ezek a nagy kedvencei. Most már próbáljuk úgy, hogy csak fürdés után van mese, amit tud is, de azért néha előfordul, hogy vacsi előtt is bekapcsolja a tv-t 🙂

Nagyon várja a Mikulást. Azt mondtuk neki, hogy majd akkor jön ha esik a hó, úgyhogy reméljük, hogy december 6-ig nem fog esni, mert akkor gondban leszünk 🙂 De felmosót, porszívót és tűzoltóautót kért tőle 🙂 Ki érti ezeket a mai gyerekeket 😀

Hát talán ennyi, készülünk a karácsonyra, készül neki az adventi naptár. Nem aggódom a reakciói miatt, mert mindennek annyira tud örülni. Anyuéknál a somlóira mindig kap csokiöntetet, és vettem a múltkor itthonra is, de nem szóltam róla. Ült a pulton a szokásos reggelikészítés közben, felnézett és észrevette, erre azonnal csillogó szemekkel: “Köszönöm Anya, hogy vettél öntőst” 🙂 Megköszöni, ha kimosom a ruháit, ha valami apróságot kap, ha ebédet csinálok .. tényleg mindent!

Elkezdte kifejezni az érzéseit is, mondja ha szomorú, ha jól érzi magát, ha mérges .. cuki ilyenkor 🙂

Őszi hiszti – 33. hónap

94 cm és 13,4 kg

Azt hiszem, hogy a fiatalúrnak nagyon kinyílt a csipája és egyre szemtelenebb. 🙂 Persze nyilván gyerek, és feszegeti a határait – meg a miénket is – de nagyon megküzdöttünk egymással az elmúlt hónapban.

Tomi szülinapjára kapott egy hétvégét a Mátrába. Azt gondoltam, hogy csodálatos 3 nap lesz, Ubit elhoztuk a bölcsiből ebéd után, Mátraszentimre gyönyörű hely, jó időt mondtak, a gyerekünkkel bárhova el lehet menni, mert jól viselkedik, mi rossz történhet. Hát az pl, hogy a gyerekünk mégsem viselkedik jól. Hirtelen ötlettől vezérelve a Kékesen kezdtünk, mert péntekre mondták a legjobb időt, így felmentünk, sétáltunk, ettünk palacsintát az ikonikus helyen majd elmentünk a szállásunkra. És ez a kis tündi-bündi csodabogár 180 fokos fordulatot vett és onnantól vállalhatatlanul viselkedett. Elszaladt mindenhonnan, nem fogadott szót, a vacsorát meg inkább meg sem említeném, ahol rohangált az asztalok között, hisztizett, amikor pedig beraktuk a babaszékbe, hogy hátha ott lenyugszik, addig ficánkolt meg kapálózott, hogy majdnem felborult. Így Tomi fogta, felvitte a szobába és mondta, hogy addig nincs vacsi, amíg nem nyugszik le. Bár lenyugodott, lejöttek, bocsánatot is kért, de folytatta a randalírozást, úgyhogy én vittem fel és aznap éhen maradt. Aztán kiderült, hogy jön a foga és éjszaka alig aludtunk így én reggel azon gondolkodtam, hogy indulás haza, ennek így semmi értelme, mert minket is kikészít. Miután láttuk, hogy áttört és kibújt a foga, szombatra normalizálódott a helyzet, illetve nagyon bejött neki a szállodában lévő játszószoba, így mindenre hajlandó volt, hogy oda bemehessen, még normálisan vacsorázni is 🙂 Kegyes-zsarolás 🙂

Kapott egy rollert Boritól, így egy hétig azzal járt bölcsibe. Nagyon boldog volt ő most gyorsan megy, de bevallom, nem gondolom, hogy az egyoldalú rollerezés jót tesz a gerincének, így nem erőltettem tovább. Ha akar, akkor mehet bicajjal, de amíg nem tud mindkét lábával rollerezni, addig ezt inkább parkolópályára tettük.

Új kedvenc meséi vannak, imádja Sam a tűzoltót. Van is egy pólója és mikor leette fel volt háborodva, hogy mi az hogy nincs több 🙂 Ami még állandó, az a Nándi-mese, meg a Játékautók, mindkettő autós. Az az egyezségünk, hogy fél8-8 között megfürdik, 8-kor kezdődik a Drága örökösök és az első reklámig ő nézhet mesét. Amikor reklám van, akkor irány az ágy, én még mesélek neki (elkezdtük a Tesz-Vesz várost meg a Gőgős gúnár gedeont, de hogy ezek milyen beteg történetek .. 😀 ) és utána alvás, így ez mindenkinek win-win.

A szobatisztaságban nem léptünk előre, vagyis egész nap pelus nélkül van, csak éjszakára kell rátenni – bár sokszor száraz reggelre – de a kaki nem megy wc-be. Ezzel még küzdünk, de most már legalább nem tartja vissza.

Viszont állandósult az, hogy éjszaka 2-3 között átvágtat hozzánk vagy a takarójával vagy valamelyik állatával. Nem szól semmit, csak felmászik az ágyba, befekszik közénk és alszik. 🙂 Reggel meg mint akinek ez tök természetes, kinyitja a szemét, mosolyog és mondja, hogy jó reggelt. Mondtam, hogy amíg engem nem kelt fel, meg középen nyugodtan alszik (értsd, nem rúgdos) addig nem zavar, bár ilyenkor nem ártana egy kicsit nagyobb ágy, dehát fizikai akadályai is vannak, hogy nagyobb ágyunk legyen. És furamód akkor is átjött, amikor a tesói itt aludtak. Állítólag felébredt, adott Eminek egy puszit és utána jött át 🙂

A dumája már most vicces, és még messze a vége. Tomi ezeket jegyzeteli az utókor számára, úgyhogy meg lesz minden örökítve. 🙂 Mindent mond, de keveri a betűket pl: vigálos (világos), visatosi (villamos) szegümen (szemüveg) és jönnek most már a mondókák meg dalok. A mostani kedvence a Belga, Az a baj, meg a “Kocsiba be, ablakot le, könyököt ki, kettesbe be, nagykirály a hangerő, mellettem a kisUborka” 😀 meg az “állj be ha piros, várj ha sárga, menjél már a zöld a lámpa. 🙂

A bölcsiben nagyon érezhető és látható, hogy ő a nagy és már egy éve ott van. Látszik az érettségén, a magabiztosságán és állítólag ott egy tökéletes gyerek, szótfogad, úriember, vicces, csak jót mondanak róla 🙂