Azt hiszem, hogy a legnagyobb eseményről már írtam, így ez a post talán nem lesz olyan hosszú.

A lényeg, amit mindenki kérdez:

• nem, még nem jár egyedül, csak úgy ha fogja a kezünket
• nem, még nincs több foga, csak az a 4 ami eddig is volt

Megkapta az első cipőjét és hát nem mondom, hogy könnyen ment vele a barátkozás. Spiccbe vágta a lábát, így az első cipőfelhúzásnál jól “össze is vesztünk”. Egyszerűen lehetetlen volt ráadni a cipőt, ráadásul ha már ha a lábfejét sikerült beletuszkolni, a sarkát az istennek nem akarta belerakni. Remélem azért ez javulni fog, mert így elég kis sután megy cipőben. A jobb lábával nincs gond, csak a bal lábával pipiskedik. Majd figyeljük és ha nem változik, akkor utánajárunk, hogy mitől lehet. Mezítláb amúgy nincs baj.

Itt a jó idő végre, így egyre több időt töltöttünk kint. Vettünk szuper bicajülést és megvolt az első bicajozás is. Először nem értette, hogy ez most mi, de tetszett neki, hogy mindent lát és bármerre néz, szinte mindenhol van egy kutya, vagy egy villamos. Hazafele már tök fáradt volt, de nem aludt, nehogy lemaradjon valamiről 🙂 Most még csak a Gellért-térig mentünk a Szigeten át, majd pihenő után haza, de kezdetnek jó volt.

Kapott új babakocsit is, miután eladtuk az előzőt. Én azt is nagyon szerettem, de már túl nagy volt és nem tudott benne kényelmesen ülni. Ez kisebb is, kényelmesebb is, lecsukható a teteje, így nem süt a szemébe a nap, meg nem fújja telibe a szél, így eddig bejött.

Egymás utáni két hétvégén is itt voltak a tesók, amit nagyon élvezett. És annyira kis okos, látta reggel, hogy be van csukva az ajtó és jött és kopogott nekik. Addig nem nyugodott, amíg fel nem ébredtek. 🙂 Amúgy mindent megért és mindent megcsinál (persze ha olyan kedve van). De már simán megy a hozd ide a poharadat, vagy menj be a hálóba, mert ott vannak a lányok, vagy kérsz e kifli és akkor nevet, vagy hogy akkor most takarítunk és megy a porszívóért 🙂

Persze azért nem mindig ilyen cuki, a hisztéria még megvan, de nem annyira durva, mint az elején volt. (na lehet, hogy most kiabálom el) 🙂

Beindultak a kirándulásos hétvégék is. A bicajozás után Tatán voltunk, ami egy kis gyöngyszem … lett volna, ha nem lett volna óriási tömeg, de tényleg mesés a vár környéke, meg a tópart. Most meg Esztergomba mentünk vonattal, megint a Vajda-családdal, ami azért is jó, mert a gyerekek is szeretik egymást, meg a felnőttek is, így win-win. Ubi is élvezte, mind a vonatozást mind a Duna-parti sétálgatást, és ahogy Ottó mondta, átmentünk külföldre és ott sem mondta, hogy nem kéri a juhtúrós sztrapacskát 🙂 Kellően el is fáradt és végig aludt a vonaton hazafele.

Voltak itt a Mamáék is, ami azért nem mindennapos, és először nézett is, hogy ezt most hogy, eddig csak a telefonban voltak, de nagyon örült nekik. Annyira jó, hogy így szereti a nagyszüleit és tök jól elvan mindkét részről velük.

Na jó, mégsem lett olyan rövid 🙂

Az ünneplés utáni első esemény az 1 éves orvosi vizsgálat volt. Nem tudom, hogy azért mert a rossz kórházi élmények még benne voltak, vagy mert sírtak a gyerekek, de amint lefektettük az asztalra, már sírt. Eddig ilyet nem csinált. A második szurinál már annyira behergelte magát, hogy nem is feszült be, észre se vette 🙂 Amúgy 9 kg és 75 cm és mindene teljesen rendben. A doktornő is megjegyezte, hogy nagyon szépen összeszedte magát 1 év alatt. Rá valahogy mindenki emlékszik, annyira kis minimanó volt 🙂

Az élet ment tovább újabb kihívásokat tartogatva. Az éjszakák továbbra is eseménydúsak voltak, hol éjfélkor kelt fel, hol 4-kor. Próbáltuk, hogy égve hagyjuk a lámpát, vagy nem engedjük le a redőnyt. Hol bejött, hol nem … Igazából fogalmam sincs, hogy mitől riad fel éjszaka. Remélem “kinövi”.

Egyik nap reggel észrevettük, hogy melegebb a szokásosnál a feje … pár óra múlva már 38,8 lett a láza. Furamód, semmi más baja nem volt. Nem annyira paráztam, mert hallottam már erről a betegségről, vírusról. Semmit nem kell vele csinálni, csak max csillapítani és sokat itatni, és 3 nap alatt lemegy. Pont így történt. Majd jöttek utána a pöttyök. Szegénykém, brutálisan nézett ki, de ez is elmúlt 3 nap után. Elvileg utána néha lehetséges megfázás meg köhögés, de neki szerencsére nem volt. Nagyon kemény volt ez a pár nap olyan szempontból, hogy nem mehettünk sehova, be voltunk zárva a lakásba és az őrületbe kergettük egymást. Nagyon érezhető volt, hogy ő is hozzá van szokva a napi sétákhoz.

A fogai még mindig makacskodnak, ugyanúgy az a 4 van még csak kint, viszont nagyon úton lehetnek mert sokat van a keze a szájában, és már nagyon látszik. Remélem hamarosan áttörnek most már.

Egyedül még nem megy, de ha fogjuk a kezét akkor már szinte szalad 🙂 Meg pár napja megáll pár másodpercre, utána persze seggre ül és ez tetszik neki nagyon 🙂

Voltunk megint a CEU-nál, most nagyobb sikere volt, ugyanis nagyon ügyesen végigülte a pár perces videót, pont úgy reagált, ahogy várták és amúgy tök jól érezte magát. Ott kezdte el a rajzolást is, amit itthon folytatott a drapp kanapét használva papírnak. Azzal a lendülettel kapott is egy tollat, ami már nem fog 🙂

Voltunk kötelező szemészeti vizsgálaton is. Mivel nem tud egy helyben ülni, kicsit tartottam tőle, de egyrészt profi volt a doktornő és folyamatosan tartotta a figyelmét, másrészt meg érdekelte a sok műszer meg játék 🙂 Mondta a doki, hogy mért egy kis +-t, ami náluk még nem vészes, viszont mivel van szemüveges a családban, ezért 1 év múlva megnézné, hogy változott e.

Ismét volt Apukájával üzleti vacsin, kettőn is és kiharcolta, hogy teljes jogú tagként legyen kezelve, legalábbis a koccintásnál és a kajánál, ugyanúgy betolta a pulled porkot meg a borjúpörköltet is 🙂

Az akaratossága és makacssága mit sem változott, főleg ha nem kap meg valamit ami kell neki (általában a telefon). Ilyenkor ha már nem bírok vele, akkor megy az ágyába “gondolkodni”. Ez be szokott jönni vagy lehiggad vagy elalszik. Egyszer volt, hogy hallottam, hogy üvölt tovább, bementem és már állt az ágyvédőn és húzta fel magát. Így az ágyvédőt lejjebb is tettem, nehogy legközelebb kiessen.

Továbbra is a villamos a sztár, mikor megyünk sétálni, mindig megállunk a parkban, várjuk a villamosokat és vigyorogva szól, hogy TE, mikor meglátja hogy jön. Ugyanez van, ha kutyát lát, akkor jön a VÁ. Most már ha Tomi németül kérdezi, hogy mit mond a kisoroszlán, vagy a kutya, akkor arra is reagál, vagy amikor este németül szól, hogy menjenek fürdeni, akkor eldob mindent és spurizik a fürdőszoba felé. Jó lenne ha párhuzamosan tanulná a két nyelvet.

Kedvenc itthoni elfoglaltságai még mindig a konyhában a pulton ülés és “főzés”, vagy a mosógépen ülve fogmosás, vagy teregetéskor kipakolás a szőnyegre és utána főz a lavorban 🙂 Ami újra előjött, hogy naponta meg kell hallgatni a We all one (VB induló) című számot. Ilyenkor nyugodtan!!! ül és nevetgél, meg táncol, néha tapsol) 🙂

Azt gondoltam, hogy ebben a hónapban nem volt sok történés, most így visszanézve de 🙂 Na és akkor jön a következő, egy újabb őrültség a szülők részéről, amit ha túlélünk, külön beszámolok róla 🙂

Én ebben a hónapban “no kontakt Február”-t tartottam. Senkire nem írtam rá magamtól, kíváncsi voltam, hogy ki az, akinek hiányzom. Be kell, hogy valljam, hogy kellemesen csalódtam és pont az történt, amire számítottam …. Tartom továbbra is azt, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség számít.