A harmincnyolcadik

A kavalkád folytatódott. Kedden már azt beszéltük, hogy vajon mi fog történni megint szerdán. A vérnyomásom még mindig nem ment nagyon le, így a szerdai SZTK-s ellenőrzés után megint beküldtek a kórházba, főleg, hogy elkezdett öregedni a méhlepény. Szóltam Tominak, így kb fél óra múlva már bent voltunk …5 óra várakozás és semmittevés. Kb 2 óra múlva kezdtek velünk foglalkozni, ultrahang, labor, mindenféle vizsgálat, aminek a vége az lett, hogy kaptam még egy gyógyszert, meg egy elég szigorú diétát (só és szénhidrátmentes), ami alapján alig ehetek valamit. Azt mondták, hogy Ubinak jobb bent, így menjek haza és szokásos vérnyomásmérés … ha felmegy, akkor irány vissza. Azóta viszonylag rendben van, de már nagyon nyűgös vagyok. A kaja miatt semmi erőm nincs semmihez, hétvégén is csak kb vegetáltam, de vasárnap úgy döntöttem, hogy nem hagyom ki sem a gulyáslevest, és egy gofrit is betolok …. semmi hatása nem volt (mármint negativ). Most már úgy vagyunk, hogy jöjjön … bármikor…minél előbb. Ha szófogadó, akkor tartja magát a kérésünkhöz … ami 22-e. Meglátjuk..

A harminchetedik

Ez a hét sem telt eseménytelenül. Elmentem a védőhöz, ahol bár minden rendben volt, a vérnyomásom kicsit magasabb volt a kelleténél, így mondta, hogyha megyek az SZTK-ba, nézzük meg. Szerdán reggel mentem CTG-re, azzal minden rendben volt, viszont a vérnyomásom még magasabb lett, kaptam gyógyszert meg instrukciót, hogyha 150/110 fölé kerül, irány a kórház. Erre nem is kellett sokat várni, mert csak felfelé ment, így fél9kor összepakolva elindultunk a kórházba. Ott megmérték és közölték, hogy innen már nem megyek haza és ha a labor meg a CTG szar lesz, akkor még szülés is lehet a vége. Kaptam azonnal vérnyomáscsökkentőt, ott ültünk egy órát a CTG-n, majd el aludtunk mire megjött a labor. Mivel minden eredmény jó lett és a vérnyomást is sikerült levinni, így 11 körül hazaengedtek minket, de óránkénti ellenőrzéssel, a gyógyszer szedésével és pihenéssel . Illetve ha bármi emelkedés van, vagy mellékhatás, azonnal fordulunk vissza. Reggel még fájt a fejem, de bíztam benne, hogy ez elmúlik, így nem kellett visszamenni, viszont a csütörtököt végigaludtam. Pénteken voltam újra az SZTK-ban, úgy tűnik beállt a vérnyomásom és minden rendben van. Persze attól még ugyanúgy bálnának érzem magam, de most már ezt a pár napot/hetet kibírom … Ubi szobája készen áll, a kórházi pack kész van, úgyhogy nagy gond már nem lehet.

A harminchatodik

Erdekes hetunk volt. Hetfo meg a pihenesrol szolt, szerdan viszont kezdodtek az utolso vizsgalatok. Reggel mentunk ultrahangra, ahol a szonografus megnyugtatott, hogy minden a legnagyobb rendben, kb 2300 g, a torzse, vegtagjai is tokeletesen megfelelnek az elvarasoknak. A sztarfoton egyertelmuen latszik, hogy Szabo-feje van 🙂 Kicsit aggodva, de ezzel a nyugalommal mentem a keruleti SZTKba, mert a nodokim javaslatara, az utolso honapot mar itt kellene vegigjarnom. Az itteni doki nem annyira ertekelte, hogy csak most jelentem meg, igy gondolom ram akart ijeszteni, es kozolte, hogy Ubi elmaradt a fejlodesben, es o korhazi felvetelt javasol. Nyilvan azonnal hivtam az ultrahangos dokit, aki megnyugtatott, es egyertelmu volt, hogy itt valami szemelyes ellentet van. Szivem szerint hagytam volna, de ha nem megyek be a korhazba, akkor utana az Sztks nem lat el, igy bementem, de keves eselyt lattam, hogy bent tartanak. Azonnal ultrahangra kuldtek, de ahogy meglattak, hogy Gyorfi Matyasnal voltam ultrahangon, nem ertettek, hogy mit keresek ott, hisz o az orszag egyik legjobb szakembere es miert lett megkerdojelezve az o lelete. Megneztek, es papirom is van, hogy minden rendben, sok huho semmiert volt az egesz. De persze elotte meg laborban is voltam, es ott is odahivott a foorvos, hogy olyat kert a haziorvos, amirol ok meg nem is hallottak, ugyhogy csodas napom volt.
Persze ez meg nem volt eleg, sikerult jol megfaznom, es valamiert most nem sikerult kijonni belole 3 nap alatt, sot .. A sok orrfujas miatt csomoszor bekemenyedik a hasam, igy ha ez nem mulik el, akkor ketlem, hogy tartjuk a januar veget. Pedig meg csak 90%os keszultsegben vagyunk: kimostam mindent, egy kupacban allnak, de nincs osszepakolva, nincs a helyen stb.

A harmincötödik

Az ev utolso hete is eljott, ami elvileg az utolso rizikos het is. Sikerult meg bezsufolni egy mosogep es egy szekrenyvasarlast, illetve elmentunk bababoltba is, igy minden nagyobb dolog megvan.
Papirforma szerint Ubi mozgasanak most mar ritkulnia meg lassulnia kellene, de egyelore ezt meg nem tapasztaljuk, ugyanolyan hiperaktiv, mint elotte es eloszeretettel jatszik hullamponisat. Ami igazabol nem baj, mert ezek szerint jol erzi magat bent.
Ki gondolta volna egy eve, hogy milyen valtozasokon fog atmenni az eletem, es nemcsak kiteljesedik hanem a hab is felkerul ra. Azt hiszem rendkivul szerencses vagyok, hogy egy olyan emberrel osztom meg az eletem, akinek en vagyok a “perfect female versionje” egy volt kollegank szerint, akire mindig szamithatok, aki minden egyes nap meg tud nevettetni, akivel mindent meg lehet beszelni es akivel ennyire egy rugora jar az agyunk. Es bar azert jo lett volna meg tobb idot kettesben tolteni, de Ubi jonni akart, es a helye ott van a szivunkben.