A harminchetedik

Ez a hét sem telt eseménytelenül. Elmentem a védőhöz, ahol bár minden rendben volt, a vérnyomásom kicsit magasabb volt a kelleténél, így mondta, hogyha megyek az SZTK-ba, nézzük meg. Szerdán reggel mentem CTG-re, azzal minden rendben volt, viszont a vérnyomásom még magasabb lett, kaptam gyógyszert meg instrukciót, hogyha 150/110 fölé kerül, irány a kórház. Erre nem is kellett sokat várni, mert csak felfelé ment, így fél9kor összepakolva elindultunk a kórházba. Ott megmérték és közölték, hogy innen már nem megyek haza és ha a labor meg a CTG szar lesz, akkor még szülés is lehet a vége. Kaptam azonnal vérnyomáscsökkentőt, ott ültünk egy órát a CTG-n, majd el aludtunk mire megjött a labor. Mivel minden eredmény jó lett és a vérnyomást is sikerült levinni, így 11 körül hazaengedtek minket, de óránkénti ellenőrzéssel, a gyógyszer szedésével és pihenéssel . Illetve ha bármi emelkedés van, vagy mellékhatás, azonnal fordulunk vissza. Reggel még fájt a fejem, de bíztam benne, hogy ez elmúlik, így nem kellett visszamenni, viszont a csütörtököt végigaludtam. Pénteken voltam újra az SZTK-ban, úgy tűnik beállt a vérnyomásom és minden rendben van. Persze attól még ugyanúgy bálnának érzem magam, de most már ezt a pár napot/hetet kibírom … Ubi szobája készen áll, a kórházi pack kész van, úgyhogy nagy gond már nem lehet.