Hogyan tovább?

Gondolkodtam, hogy írjak e politikai gondolataimról, de végül arra jutottam, hogy szeretném ha lenne nyoma, hogyha egyszer majd visszanézem akkor itt legyen.

Szóval Választások 2022. Düh, csalódottság a két szó, ami most így hirtelen eszembe jutott. Nagy reményeink voltak, bár a végén, az utolsó héten már ott tartottunk, hogyha nem is lesz meg az ellenzéki többség, 2/3 tuti nem lesz. Hát lett .. nem is akármilyen kétharmad. Tomi volt szavazatot számlálni, meg ismerősök is, hihetetlen, hogy miket meséltek. Azt hittük, hogy majd aznap, vasárnap lesz elcsalva a választás .. nem .. ez már régen eldőlt azzal, hogy a vidéki emberek egy részéhez nem jutott el az információ és ott egy mantra ment, miszerint Viktorra kell szavazni. Amíg van olyan, aki olvasni sem tud, de szavaz, vagy aki bemegy és nem érdekli, hogy mi van a papíron, csak mutassák meg, hogy hol van Viktor, akire az x-re kell tenni, addig mit várunk? Hatalmas döbbenet volt, bár sokan azt mondták, hogy ezt sejteni lehetett. A másik pedig a csalódottság az ellenzékben, ami igazából nem is volt ellenzéki összefogás. Nyilván mindenki követett el hibát, de az igazi összefogásnál együtt nyerünk, együtt bukunk. Hát ez itt nem történt meg. Volt egy elemző aki azt mondta, hogy igazából jobb is, hogy nem nyertek és teljesen egyetértek vele. Borzalmas lett volna, hisz nem tudtak volna együtt dolgozni. Rettentő szomorú volt látni MZP-t egyedül a színpadon (ok, a családja ott állt mögötte – és ez az ő kérése volt) és ő vállalta egyedül a felelősséget. Két gerinces ember volt az egész csapatban,aki megvárta a beszédét és utána felmentek hozzá. Az összes több azt gondolom szégyellje el magát és tűnjön el a süllyesztőben, mert rájuk nincs szüksége a magyar embereknek. Nem tudom mit hoz a jövő, hogy fogunk ebből kimászni, maradunk e az országban vagy sok mindenki mással megyünk e mi is. Most jelenleg egyedül Donáth Annát látom, hogy elég erős, okos, nyitott és fiatal ahhoz, hogy csodát tegyen. Aztán meglátjuk, hogy alakul ..