Izgalmasan kezdődött a 12. hónap, ugyanis Ubi lebetegedett. Volt már máskor is megfázva, de mivel nagyon csúnyán köhögött, ezért elvittük az ügyeletre, onnan meg a hivatalos verzió szerint, azért mert alacsony volt a véroxigén szintje, továbbküldtek minket a Madarász utcai Gyerekkórházba. Ott semmi más nem történt, mint megvizsgálták és hazaküldtek, hogy inhaláljuk és szívjuk az orrát. Tök hálás vagyok a doktornőnek, hogy nem gyógyszerezte tele, mert ez abszolút hatékony terápia volt, bár így is kellett egy bő másfél hét, mire rendbejött.

Ami vicces, hogy a papírjára ráírták, hogy ” a vizsgálat ellen hevesen tiltakozó csecsemő”. Ő meg mintha azóta ezt kihasználná, hogy már papírja is van róla, hihetetlen hisztiket tud levágni. Hátracsapja magát, így figyelni kell, hogy meg tudjuk tartani. Már eljutottunk arra szintre, hogy amikor nem bírunk vele, berakjuk az ágyába. Egy darabig ott is folytatja, de utána lecsillapodik, és ismét cukimókus.

A villamos-nézés még mindig állandó program, reggel, amikor úgy alakul, akkor az az első, hogy álldogál az ágyunkban az ablak előtt és szól ha jön a villamos.

A mászást is már csúcstechnikára fejlesztette és egyre többször “fut” úgy, hogy fogjuk a kezét. Nem siettetjük, majd eljön az ideje, amikor önállóan áll és elindul.

Kedvenc helye, még mindig a konyha, nem lehet úgy kaját csinálni, hogy ő ne legyen láb alatt és ne akarjon ő is közreműködni és persze enni. Hihetetlen … És ha már evés .. most már nagyrészt ugyanazt eszi, amit mi és semmi baja vele. Kapott tojásfehérjét is, először pöttyös lett tőle, de most már úgy tűnik ezt is bírja. A mennyiségről nem is beszélve, egy-másfél hét alatt hízott fél kilót 🙂 Ugyanis kétszer reggelizik, kétszer vacsorázik. De erre most már figyelni fogunk, hogy uzsonna és az esti kaja közben ne együnk vele, a végén még ő is pufóka lesz. Végre elkezdett napközben is inni, ami tök jó hír, mert eddig max egy-két kortyot volt hajlandó. Most le van téve az üvege a földre és ahogy jön-megy, meghúzza és megy is tovább.

Leesett egy nagyobb mennyiségű hó is, így itt volt az ideje, hogy kipróbáljuk az Omitól kapott szánkót. Egy darabig bírt, de miután felborultak vele, nem akart visszaülni rá. Amúgy fura ez, hogy mi, az amitől tart. Imádja a vizet, de gyűlöl hajat mosni és amint a fejéhez víz ér, üvölt. Ennél már csak az furább, hogyha Tomi a háta mögött csorgatja a vizet, már arra is menekül. Nem igazán értjük.

Ha minden igaz, áttért a napi kétszeri alvásra. Alszik reggel másfél-két órát reggeli után, és szintén ennyit délután ebéd után. Az estéket még mindig nehezen bírja, de megint elkezdtünk sétálni 6 körül, így talán ez segít, meg most már közelebb vagyunk a jó időhöz, így hátha ahogy világosodik és melegszik az idő, egyre jobb lesz.

Ismét voltunk a CEU-ban, de most kevésbé volt sikeres, mert Tominak tartania kellett, hogy ne mozogjon, ő meg ezt elég szarul viseli, úgyhogy pár másodperc után sírásba tört ki. Megpróbálkoztunk még egy másik vizsgálattal, ott valamennyire sikerült, de annál is türelmetlen volt. Mondta is a vizsgáló-orvos, hogy úgy tűnik, neki valami aktívabb feladatot kell adni, mert ezek unalmasak számára. De imádta, hogy végigmászhatott a hosszú folyosón.

Megjelentek az első szavakra hajazó “hangok” is, így már van bababababa meg hasonlók. Meg amikor reggel kiválasztja, hogy a két ruha közül melyiket szeretné felvenni, akkor is azt mondta hogy “ezt”. Legalábbis szerintem 🙂 A TETETE még mindig megvan, elsősorban a telefonra, amúgy a villamosra is ezt kiabálja, illetve mutatja, hogyha felvesszük, hogy merre akar menni. Az ágyról pedig nagyon okosan letolat és nem fejjel előre akar lejutni a földre. Most pár nap alatt nagyon sokat fejlődött, reméljük ez marad is így. Most már igazán jöhetne a többi foga, mert még csak 4 van, de gondolom azok sem fognak bent maradni 🙂

És hogy hogy is telt az első szülinap? Ezt majd egy következő post-ban kifejtem 🙂