Bye bye India!

Véget ért ez a nagyon intenzív két hét, melynek során:

  • ~22000 km-t repültem
  • ~1500 km-t vonatoztam
  • ~500 km-t autóztam
  • és még amennyit buszoztam, riksáztam, motoroztam ..

Most kezdem csak felfogni, micsoda élmények értek, mert az út során mindig csak mentünk, mentünk és nem volt idő a feldolgozásra. Viszont a 24 órás – iszonyatosan fárasztó – utazás során volt időm átgondolni ezt a két hetet, visszanézni és emészteni.

img_1241

Néhány érdekességet az út során is feljegyeztem:

  • Delhiben es Varanasiban is őrült a közlekedés, nincsenek sávok, nincsenek lámpák, mindenki dudál és mégsem láttam egy balesetet sem
  • Varanasi –  ahogy mar írtam – nagyon koszos, de egyszer kitakarítanak, és tisztán tartanak, egy kis mesebeli falu lehetne – ahogy hallottam az ottaniaktól, a kormány most ráfekszik arra, hogy a tenger és folyópartokat megtisztítsák
  • Amit nem tudtam megszokni, az a böfögés és köpködés az utcán (egy jó kis hörgés után)
  • Az indiaiak nem ismerik a sorban állást, simán mindenki elé furakodnak, illetve nullara udvariasak a férfiak, képesek akar arrébb is lökni a nőket
  • Fura volt, hogy ott Indiában nincs folyadék-szabály. Simán végigvonultam a security procedurán egy literes vízzel a kezemben, sehol egy szót sem szóltak
  • Sok helyen említettem, hogy mi mennyibe kerül. Tényleg olcsó országnak számít, mégis gyorsan elment a pénzem, hisz hatalmas távolságokat tettünk, és összességében sokba került. Bár ez a túra Európában nem tudom mennyiből jött volna ki, de legalább a 4-5-szöröséből, néhány példa:
    • fél literes palackozott víz a varosban 80Ft, reptéren 200 Ft
    • taxi 200 km-re ~10000 Ft
    • 1 liter benzin 260 Ft
    • repjegy Delhi-Varanasi (~700 km) 8000 Ft
    • ebed Delhiben egy jobb étteremben kettőnknek 6000 Ft
    • Agrában egy tuktuk bérlése fel napra 1600 Ft
    • Varanasiban bicajos tuktuk kb 4-5 km- re 200 Ft
    • metrojegy Delhiben 8 megállóra 60 Ft
    • egy kávé/tea az állomáson 30-40 Ft
  • A kutyák is vegák – mivel az emberek nem esznek húst, így nekik se hús, se csont … ezt elég nehéz volt megemésztenem és amúgy sokkal vékonyabbak is
  • Az indiak nagy részének semmi irata nincs, a születési dátumukat is csak kb tudjak
  • Indiának több, mint 69000 km hosszú a vasúthálózata, szinte mindenhova el lehet jutni a 7800 vonat egyikével. Minden vonat iszonyú hosszú, 23 kocsiból áll, mindenfele osztály van rajta: légkondis v nem légkondis, 1-2-3 osztály. Mi a légkondis másodosztalyon utaztunk nagyrészt, ami bár kopott, de tiszta. Amikor éjszaka rajta aludtunk, mindenki kapott tiszta párnát, pokrócot és huzatot rá, járnak folyamatosan körbe és lehet kávét, teát, innivalót venni. Ez az, amiből én is mertem enni, mert tiszta és ellenőrzött
  • Tuk-tuk mindenhol van, és rendkívül olcsó, de alkudni érdemes, mert szeretnek többet mondani, főleg turistáknak
  • Sokan mondják, hogy India higiéniai szempontból veszélyes, de ha valaki figyel az alapszabályra, miszerint nem iszik csapvizet, nem eszik utcai kaját és folyamatosan fertőtleníti a kezét, akkor semmi baj nem lesz
  • WC papír nélkül nem tanácsos elindulni, ugyanis ők nem használnak, így nincs  – ellenben az összes mosdó tocsog a víztől,  hisz ők mosdanak minden dolog után
  • Említettem az elején, hogy a tehén szent állat, de ezeket főként északon láttam az utcán, délen szinte egyáltalán nem.

Biztos eszembe fog még jutni egy csomó minden, de a lényeg, hogy India egy olyan ország, egy olyan kultúra, amit látni kell, ami kimozdít a mi világunkból, ami toleranciára tanít, ami elgondolkodtat és valamilyen hatással mindenkire van.

Amikor elindultam két hete, ez az üzenetet kaptam: “Have a blissful trip … after India you will never be the same”. És lehet hogy van benne valami ….