Ma reggel megkezdodott a “gyogyszeres kezelesem”. Eddig hos voltam, gondoltam, hogy minek nekem barmi, majd elmulik, de miutan nem volt tul nyugodalmas az ejszakam dr Szabo ugy dontott, hogy itt az ido, hogy bekeverje nekem az indiai csodaitalat, aminek a szinenel csak az ize a borzasztobb. O hisz ebben az agyagtartalmu lotyiben, ami fertotlenit is, meg fog is, ugyhogy egy probat meger. Nagy gaz nincs, mert az etvagyammal minden rendben, talan egyszerubb es gyorsabb is lenne a regeneralodas, ha nem ennek, dehat azt meg hogy…
Ettol az elet persze megy tovabb. Reggel 6-kor mikor lementem mar ki volt keszitve a tejeskavem – lehet, hogy ez sem a legjobb otlet ilyenkor – majd kiultem a hintaba olvasni, kozben megneztem a napfelkeltet, ami hihetetlen gyonyoru volt.

7 korul indultunk fel a hegyre, megnezni az itteni guru regi kis hazikojat. Mit ne mondjak, nem kicsit faradtam el az uton, de olyan volt az egesz, mint egy vadaspark. A szokasos apro majmok mellett mokusok rohangaltak, lattunk masfajta majmokat, amik akkorak mint en, es borzalmas hangot adnak ki magukbol, lefele meg lattunk vaddiszno-csaladot.

Kb mire hazaertunk Periya is itt volt a reggelivel, anyukaja csinalt dosat (olyan mint a palacsinta csak rizslisztbol) meg hozza szoszokat. O amugy Periya, ahogy Kata hivja, the big baby 🙂 Es tenyleg olyan ..

Ez mind volt a mai programunk. Ugy dontottunk, hogy ma a nemcsinalunksemmit nap lesz. Aludtam, olvastam, ultem a hintaban es neztem a hegyet, meg a kerteszt, ahogy ultette a fuvet .. es persze probaltam 20 percenkent inni a “csodaitalbol”, ami nem nagyon akar fogyni .. ilyen hasznos dolgokra jutott ido. Ki is olvastam a konyvemet, igy nem tudom mi lesz velem mostantol.
Felmerult, hogy nem is megyunk tovabb, olyan jo ez a nyugalom, de azert csak erdekel a nyugati part is.