Rossz érzés csalódni emberekben. Még rosszabb érzés olyanban, akiről azt gondoltad, hogy fontos vagy neki és elhitted (majdnem) minden szavát. Azt gondoltad, hogy őszinte és amit mond, úgy is gondolja. Ma este ilyen rossz érzés kerített hatalmában. Mert hatalmasat csalódtam valakiben… Aki bár már kevésbé fontos ember az életemben, de nem gondoltam volna, hogy ennyire hülyének néz. Pont engem, aki mindig mindennek utánajár. Így derült ki számomra valami, amit eddig titkolt/tagadott… és ugye alapigazság, hogy egyszer minden kiderül. A ténnyel nincs is baj, csak miért nem lehet ezt bevallani és miért kell pont az ellenkezőjeként viselkedni? Rosszul esett rájönni.. de csak magamat okolhatom, amiért mindig hiszek olyanoknak, is akinek nem kéne. Azt hiszem szanálni kellene a barátaim között. Mindig azon viccelődünk hogy a minőségre és nem a mennyiségre megyünk, de ez messze nem vicc. Kevés ember számít, de ők nagyon és remélem ez kölcsönös. Próbálom megtartani őket, hisz nem mi választjuk a barátainkat, hanem ők választanak minket. A többieknek pedig irány a parkolópálya..