… majdnem. Ritka hatékony/tevékeny napom volt. Tök jól haladtam, nagyon sok mindennel végeztem, bár ma is fél8kor jöttem el. Sikerült megoldani az angliai indiai kollegával egy egy hónapja húzódó IT ügyet is.. vicces lehetett a telefonbeszélgetésünk, eleinte túl sok mindent nem értettem 🙂 De mindketten örültünk. Én annak, hogy nem kell manuálisan begépelnem egy csomó adatot, ő meg hogy végre békén hagyom. Majd jött a nap jó híre. Amire álmomban sem gondoltam volna, max tudat alatt reménykedtem. Á, még azt sem…. szóval kaptam egy smst. Mikor megláttam kitől, jött a gyomorgörcs, hogy már megint mi van… a lényeg, hogy csökkentették a törlesztési-árfolyamomat… nagyon durván sokkal. Majdnem elsírtam magam örömömben, elkezdtem táncolni a székben, madarat lehetett volna fogatni velem. Úgy látszik, tényleg nem szabad feladni és elkeseredni, mert a legváratlanabb pillanatban minden jóra fordul(hat). Lehet, hogy közhely, hogy soha nem szabad feladni, ha szeretnénk valamit, de igaz. Na de majd meglátjuk, mennyire lesz jó nekem ezután…

The phone call that comes in the middle of the night…
The letter that arrives by special courier…
The e-mail marked “urgent!”…
Yes, there are all sorts of ways bad news can be delivered.
Bad news travels quickly, and when it arrives,we have to find a way to deal with it.
If our husbands tell us they’ve moved on…
We look for projects to distract us.
If the bills start to stack up…
We find ways to earn extra cash.
If we’re told a secret too terrible to share…
We learn to keep it to ourselves.
(from Desperate Housewives)

Fehérvár, Fülöp Zsuzsi, fürdőzés, fáradtság. Ez jellemezte az elmúlt két napot.
Tegnapra vettem ki szabit és végre, végre lejutottam Zsuzsiékhoz Fehérvárra. Nem is tudom, hogy mióta terveztük már, nagyon nehezen jött össze, de nagyon jó volt látni őket és találkozni velük. Zsuzsi kolesztársam volt középiskolában, egy szobában laktunk, voltam náluk Velencén, ő volt nálunk Battán, voltunk együtt a velencei karneválon, együtt ünnepeltük Villeneuve győzelmét a Duna-parton, együtt palotásoztunk a szalagavatón, elég sok emlék köt minket össze. Reggel mentem hozzájuk, Kata nagyon barátságosan fogadott, nagyon cuki volt. Julcsi meg ahogy rámmosolygott, mintha Fülöp Laca jelent volna meg előttem. 🙂 Kicsit játszótereztünk, majd ebéd, s míg a csajok aludtak, addig mi beszélgettünk. Tetszik, ahogy neveli Zsuzsi a lányokat, van rendszer az életükben, jó volt őket nézni, mindezek ellenére szerintem Zsuzsó semmit nem változott. 🙂 Késő délután kikísértek a buszhoz, ahol még összefutottunk egy harmadik kolesztársunkkal, Kozival is. Őt szerintem legalább 10 éve nem láttam. Sajnos csak pár percünk volt, de hátha találkozunk még.
Ma pedig a Széchenyi-fürdőben voltam Ancsival és Elvirával, ezt kaptam tőlük szülinapomra. Mázlink volt az idővel, mert a kinti medencékben sem fáztunk, nagyon jó volt. És külön örülök, hogy “élmény” kaptam és nem egy tárgyat. Mert egy tárgyat egy darabig megőrzünk, de aztán elkavarodik, elfelejtődik, beporosodik, de egy élményt az ember soha nem felejt el. Ez is ilyen élmény volt. Bugyogtunk, szaunáztunk, áztattuk magunkba, miközben kibeszéltük az élet nagy dolgait. Jó volt 🙂 Ők elmentek kocsival, én pedig még sétálgattam a Városligetben, megnéztem a kivilágított Vajdahunyad várát és közben gondolkodtam…. volt min.
Most pedig mindjárt bezuhanok az ágyba, és azt hiszem ma sem fogok sokáig álmatlanul forgolódni.

Ennyi telt el a születésem óta. Meg azóta, hogy Saint Lucia az ENSZ tagja lett. Sok minden jár most a fejemben, de inkább elmesélem a tegnapi napomat. Péntek este hazamentem a szüleimhez, ahol már előre koccintottunk, pedig előre sosem szabad… Szombat reggeli után felkerekedett a család és elindultunk bevásárolni. Ez kaptam tőlük, mint ajándék. Több is volt ez annál… majd feljöttünk hozzám, amíg a fiúk ezt-azt megcsináltak, addig megmelegítettük az ebédet, amit én előre megfőztem, ebéd, tortázás majd ő indultak is haza. Csapó2, jött a baráti ünneplés. Ancsi 4 körülre ígérte magát, voltak terveink, de igazából én nem mertem tervezni. Elég hasonlóan gondolkodunk és nem is ő lett volna, ha nincs valami meglepetése. A meglepi Elvira volt 🙂 Nagyon jól esett, hogy két barátnőm végülis ismeretlenül a hátam mögött szervezkedett. Kaptam tőlük tortát, ajándékot, rendeltünk kaját és indulhatott is a buli. Ancsival szoktuk énekelgetni, pedig egyikőnknek sincs hangja, de nem szokott minket érdekelni. Sajnos Elvira ment tovább egy másik szülinapi buliba, és mi is úgy terveztük, hogy irány a Mulató. Viszont amennyire felpörögtünk a karaokezás közben, annyira bepunnyadtunk, amikor Elvira elment. Itt ültünk és azt vettük észre, hogy győzködjük magunkat miért ne menjünk sehova 🙂 Így lezuhanyoztunk, bebújtunk az ágyba és még dumáltunk.. meg ezen röhögtünk hogy milyen jól elmentünk bulizni… na ezért nem szabad tervezni 🙂 De nem panaszkodhatok, jó kis szülinapom volt. Képek is készültek, of course. 🙂

Köszönöm Család, köszönöm Csajok!!! + köszönöm azt a rengeteg sms-t, emailt, képeslapot,telefont, amit egész nap kaptam… Olyan emberek megtaláltak, akikre egyáltalán nem számítottam.

A legviccesebb ajándékom pedig idén ez volt. Köszönöm Lufthansa, pont erre van szükségem :):

Együtt néztük a világ két pontján… ott kora délután volt, itt kora este… de ugyanazt láttuk és hallottuk és közben megbeszéltük….. ez is volt:

“Lehet hogy nem vagy gyáva és
A végén Te maradsz állva
De mire jó úgy ez az élet
Hogyha futnod kell, amíg éled
És hiába vagy bátor
Mint egy római gladiátor
Aki keményebb mint a szikla
Mégis lehet hogy elég egy szikra”

Meg ez is:

“Gyere ne félj tőlem, én jól tudom mi bánt,
Néha mindenki elkövet néhány hibát,
De ha magadba nézel és azt látod,
Hogy a szíved tiszta,
Akkor jó az út amin jársz
És többé ne is fordulj vissza!”