Minden ember életében vannak csúcspontok és mélypontok. Az előző hétvége egyértelműen mélypont volt, a mostani viszont csúcspont. Ancsival kicsit kirúgtunk a hámból. Nagyon sok mindent beterveztünk, kb a felére jutott időnk, bár szerintünk nekünk nincs olyan hogy elegendő.. mindig kevés minden. Tegnap este megérkezett, átmentünk ITG-hez a projektorért, majd haza, Ancsi vacsit csinált (mint egy jó feleség – hihi) én összeraktam a technikát (kis telefonos segítséggel), majd megnéztük a Twilight-ot, mert ő még nem látta. A terv az volt, hogy utána megnézzük a moziban a New Moont aminek tegnap volt a premiere, de nem értünk volna oda. Valahogy ezt éreztem előre, ezért foglaltam jegyet ma délelőttre is. (tudom, boszi vagyok) Viszont találtunk a gépemen egy karaoke programot így indult a KovácsSzabó-féle Megasztár. Nem hinném, hogy bármelyik szomszéd továbbjuttatott volna minket, de mi iszonyatosan élveztük 🙂 Majd előkerültek a magyar lakodalmas nóták is.. Ma pedig ágyban reggeli után megcéloztuk a mozit. A filmmel semmi bajom nem volt, nekem nagyon tetszett, viszont bejött, hogy muszáj előtte elolvasni a könyvet mert sok dolog van ami nem egyértelmű anélkül. Na de a közönség.. Ahogy Jacob levette a pólóját eszeveszett sikoltozás és röhögés volt a nézőtéren… mi meg Ancsival csak összenéztünk és ezeken röhögtünk… Szóval jó volt. Hazasétáltunk, ruhákat próbáltunk, filmeket cserélgettünk és már jött is érte Jenő.. ugye, hogy nem olyan sok minden ez?? Na de majd legközelebb…