Az én kedvenc ovis barátnőm, Ancsi is belépett a legszebb női korba. Úgy voltunk vele, hogy nem kesergünk, hanem pozitívan fogjuk fel és innentől nekünk már csak jobb és jobb lesz. Konkrét terveink vannak még az idei évre és ha bejön, akkor szomorkodni pláne nem lesz okunk.
Na de ezt a komoly eseményt meg is kellett ünnepelni. Augusztus közepén jött az első email, hogy mindenképp meglepi bulit kéne neki szervezni, ami nagyon nagy kihívásnak bizonyult mert sejtette hogy lesz neki valami.. Azt kell mondanom, hogy szuperul sikerült. Volt éneklés, torta, megható ajándékok utána pedig karaoke hajnalig… Bár a Holnap hajnalig című sláger nem hangzott el, de volt Azért vannak a jóbarátok, Isztambul, Tinédzser l’amour, Afrika stb.. Csupa régi örökzöldek. Ismét bebizonyosodott, hogy nem minden a pénz.. sokkal inkább a barátok szeretete, a hozzáállása, akarása. Mindenki beleadott apait-anyait, így sikerült tökéletesre az este. Sokkal fontosabb, hogy az embernek legyenek igaz barátai, még ha szegények is, mint felületes érdekkapcsolatai.
Amúgy be kell látni, hogy tényleg öregszem. A buliról fél4kor értem haza és két nap kellett, hogy regenerálódjak.. azért ilyen nem volt régen. Beszéltük is Emesével utána, hogy mi sem vagyunk már a régiek 🙂
De nemcsak a szülinapról szólt a hosszú hétvége. Hazajött Peti is, így a csütörtöki partyba ő is bekapcsolódott Nazyval együtt, majd tegnap délután még elmentünk ebédelni, kávézni utána pedig sikerült hármasban is kicsit dumálgatni. Ma pedig várnak az újabb barátaim, a porszívó, felmosóvödör és törölgetőrongy, majd ha velük végeztem a fakanál és lábas. Ugye milyen sok barátom van nekem is? :)))
Még egy csomó mindent szerettem volna a hétvégén, de sajna minden nem fér bele… Még úgy sem, hogy nyertünk egy órát 🙁 Na de majd legközelebb..

Pörgök és szenvedek, szeretek és utálok, imádok és gyűlölök, vonzok és taszítok, várok és odázok, tehetetlenül, türelmetlenül, értetlenül, kíváncsian, spontánul tervezve, egyet előre egyet hátra.

Ez a kép fogadott hétfőn reggel, mikor felébredtem és kihúztam a sötétítőt. Legszívesebben ott álltam volna és bámultam volna a Holdat, amíg el nem tűnik… Még soha nem láttam ilyet ezelőtt….

Bár tudom, hogy a kép nem adja vissza, de gyönyörű volt.