Je ne regrette rien…

… énekelte Piaf anno. Meg most is. Megnéztük a Piaf-ot. Vittem magammal az uramat Tibit is, bár kicsit féltem hogy mit fog szólni a francia sanzonokhoz, mert hát egyrészt utálja a francia nyelvet, másrészt meg eddig úgy tudtam hogy ez nem az ő világa. És hát pálfordulat következett be, ugyanis régen volt rá ilyen hatással egy film. Azóta Piafot dudol, meg azt hallgat, meg töltöget le. Szóval ez azért jelent valamit. Marillon Cotillard (a Taxiban ő volt a főszereplő csaja) játszotta Edithet, de hihetetlenül jól. Utána néztem interjúkat mert klippeket tőle és még a mimikákat is sikerült átvennie, meg a mozgását. Úgyhogy csak ajánlani tudom, mert nagyon jó. VAn aki szerint egy kicsit hosszú, de én nem vettem észre.
Más nem nagyon történik mostanában. Ja még annyi hogy hétfőtől eggyel feljebb léptem a ranglétrán, úgyhogy úgy látszik van a munkámnak gyümölcse. Egy olyan pluszfeladatot kaptam amitől egyelőre rettegek, de valahogy majd megoldom, kellenek kihívások az ember életében. 🙂
Ja és gőzerővel készülünk az amerikai utunkra is, bár még csak ott tartunk hogy beszerezzünk mindent ami a amerikai nagykövetségre kell, a többi majd utána derül ki..