Ma sokszor eszembe jutott (vagyis már hétvégén is), hogy 5 éve ilyenkor pont New Yorkban voltunk és milyen “izgalommal” zárult az utazásunk. Olyan mintha csak tavaly lett volna. Még mindig előttem van Ági, aki telefonál Zolival hogy kapcsoljuk be a tv-t mert nekiment egy kisgép a WTC-nek, majd elindulunk be a városba, hallgatjuk a rádiót és kiabál a műsorvezető, hogy omlik össze a torony. Tiszta olyan, mintha most is hallanám… Fura, nem? Meg az is, hogy én ott nem is fogtam fel, hogy mi történt igazán. Az itthoniak jobban izgultak meg aggódtak mint mi. Na mindegy, csak gondoltam ennyit irok erről az egészről, mert talán percre pontosan most történt.
A hétvége tök jó volt, csak már megint rövid. Pénteken csajbuli volt, szombat délelőtt fodrász, délután mozi a kölykökkel, este szalonnasütés, vasárnap meg a másik családdal szülinapi ebéd. Úgyhogy nem lehet mondani hogy nagyon unatkoztam volna 🙂 Rossz is volt ma felkelni, meg vonatozni. Ráadásul nagyon hideg van. Ti is érzitek? Bár tény, inkább legyen hideg és napos idő mint hideg és esős.
Ja és hétvégén elhatározásra jutottam, hogy folytatom a spanyol tanulmányaimat. Ha sikerül jó tanárt találni, akkor ezerrel fejest ugrok bele..
HÁt akkor jó hetet mindenkinek!