… És megnéztük a Szabadság, szerelem című új magyar filmet. Nézzétek meg Ti is, nagyon nagyon jó, legalábbis nekem nagyon tetszett. Szívesen megnézném ma is.. Kiváncsi lennék, hogy az aki ezt az egészet átélte, az hogy nézi meg, végigsírja e az egészet, mennyire jön vissza neki minden. Szerintem egész jól visszaadták a hangulat, meg vannak benne aktuális beszólások, pedig a film ugye már régebben készült 🙂
Ja és nem árt ha úgy nézitek meg hogy tisztában vagytok a történelmi eseményekkel, meg a sporttörténelemmel, mert mi végig egymást kérdezgettük hogy ez most hogy is volt meg most mi van, meg ez tényleg igy történt? Úgyhogy most utána kell nézni 🙂 És utána még1szer megnézni.
Tegnap megvettem (vagyis megkaptam) Norbi ételreceptes könyvét, úgyhogy ma megint alkotok valamit, már tök várom… és kedves norbi-hivek, ettem epresfehércsokis rudit… isteni finom!!!!! megvan az újabb nasi-kedvenc.
A reklamálóknak mondom hogy került fel egy fotó az előző bejegyzéshez, a többi meg majd megy egyszer a galériába 🙂

Na itt vagyok, nem kell türelmetlenkedni 🙂 A hétvégére vagytok kíváncsiak? Hmm, szar lehet 🙂 De jó, nem leszek kegyetlen és mesélek. Szóval szombaton délben indultam vonattal, az Árpád-hídnál találkoztunk Nórival, majd irány busszal Szentendre. Megérkeztünk és akkor már ott várt a “kis” masszőrfiú. Kicsit beparáztunk, hogy hogy is fogjuk túlélni ezt a masszírozást, mert elég brutálisnak tűnt a fiatalember, de a legjobb élményem vele volt. Jó, nem kell félreérteni, most a szolgáltatásokat nézem, messze ő volt a legkedvesebb (na jó, meg a recepciós fiú, akiről kiderítettem hogy ő az egyik főnök) és ez volt az egyetlen szolgáltatás, amire egyáltalán nem sajnáltam a pénzt, sőt. Nagyon jól masszírozott, tényleg. Nórinak még foltjai is lettek 🙂 hihi… Szóval utána kicsit pihiztünk és irány a szauna, meg pezsgőfürdő. Hálistennek csak ketten voltunk, így nem kellett senkivel se osztozkodni. Eszünkbe is jutott sokszor, hogy mit gondolhatnak ezek itt rólunk, két csaj …. Este mentünk vacsizni, az is fincsi volt, ettem finom husilevest. Majd felmentünk a kis szobánkba és bealudtunk a megatánc közepén. Bár nem hiszem hogy bármiről lemaradtam volna. Másnap reggel jól bereggeliztünk és mivel jóidőnek tűnt, elindultunk a városba. Mire odaértünk ki is sütött a nap, tök jó volt. Voltam már Szentendrén, de nem emlékeztem erre az arcára. Mondta Nóri, hogy tud egy jó cukrászdát, én meg rosszkislány módjára nem ellenkeztem. Csak az esett szarul, mikor meghozták a számlát. Mindketten dobtunk majdnem egy hátast, de végül azzal magyaráztuk, hogy csak a Szamos Cukrászdában voltunk, azért került ennyibe. Siettünk utána vissza, mert 2kor várt a pedikűrös kisasszony, bár szerintem bárki le tudta volna “kezelni” igy a lábamat ingyen is. Ezután a szokásos fürdés, most egy másik jacuzziban kezdtünk, aztán jött a többi. Este szokásos vacsi, majd gondoltuk hogy megnézzük a Hitleres filmet. Én szokásomhoz híven bealudtam, de a végére azért felébredtem sajnos… Azért sajnos, mert a szomszéd szobában egy ifjú pár volt, akik úgy gondolták hogy itt ők most jól fogják érezni magukat és ezt a tudomásunkra is adják. Nem szeretném részletezni hogy milyen hangokat hallottunk, de mindketten kivoltunk tőlük. Az egy dolog ha egy csaj sikongat, meg nyögdécsel, de egy pasit hallani olyan fura volt… (itt most nem kell semmilyen következtetést levonni). Hétfőn reggel sikerült jól elaludni, gyorsan leugrottunk reggelizni és jött a várva várt tekercselés, ami szintén nem volt egy nagy dolog. Valami olajjal átitatott pólyát tekertek a krémmel bekent testemre, jól betekertek még valami izével, vártam fél órát, majd közölte a csaj miután letekerte rólam hogy készen is vagyunk. Jó, közben megmasszírozta az arcomat, ami jó volt, de ennyi. Délben indult a buszunk, úgyhogy gyors fizetés (sokkal kevesebből megúsztuk mint gondoltam) és indulás haza. 2re már Battán is voltam, bár tény, a vonatot épphogy elértem.. Hát ennyi volt a kis hétvégém történtete… Fotók majd lesznek…. még nem. Mert most dolgozom 😀

Azt hiszem kicsit becsiccsentettem. (legalábbis az apukám szerint) Gépelni még tudok, de a nyelvem már nem úgy pörög.. de most jól érzem magam. Anyuéknál vacsiztam sült hal volt, közben meg Vesznával megiszogattunk pár pohár pezsgőt… Leszarok mindent, azt is ha valaki megsértődik meg azt is ha valaki nem. Előtte meg megsütöttem életem első aranygaluskáját (köszi Edina), és annyira nem is lett vészes. Fel is hivtam mamát, aki azt mondta hogy nem az én hibám hogy leégett egy kicsit hanem a sütőé, úgyhogy ne aggódjak, mire annyi idős leszek mint ő (ő most 80 éves) akkora olyan lesz mint az övé. Azért remélem hogy egy kicsit hamarabb. Amúgy tök jó volt végre megint sütit sütni. Már nagyon hiányzott, bár az anyukám próbált néha beleszólni, meg néha én nem tudtam hogy mit kell csinálni, de azért ment. NEm volt egy nagy ördöngősség. Ha valakinek kell a recept átküldöm. Amúgy viccesen nézhettem ki, amint ülök az ebédlőben a szőnyegen, ölemben a kelesztőtál és közben dagasztom a tésztát. De tök jó érzés volt a végén, mikor már hólyagosodott és láttam hogy elválik az edénytől. Persze a csuklómon azért éreztem, de legalább volt látszata. Hát ennyi volt ma. A holnap még bizonytalan, de az anyukám töltött káposztát csinál, úgyhogy rossz már nem lesz a hét utolsó napja 🙂

most látom hogy megjelent az a bejegyzés amit tegnap írtam… pedig azt hittem hogy elszállt mert nem jelent meg… vannak még fura dolgok

Egyszer fent egyszer lent. Nálam ez úgy van hogy egyszer nagyon fent egyszer nagyon lent. Nem tudom, hogy milyen középen lenni, biztos nem olyan jó mint nagyon fent és nem olyan nagyon rossz mint nagyon lent. Nálam most az utóbbi van. Nem tudom miért, és azt se hogy mit lehetne ellene tenni. Tegnap borzasztó nagy hisztit vágtam le, persze csak részben jogosan, de már eleve paprikásan mentem haza, igy egy csepp elég volt a robbanáshoz. Persze ezt akkor nem vallottam be, de tudom, hogy hiszti volt… Felhúztam magam azon, hogy felhívtam a “családot” és már otthon voltak, röhögcséltek, semmi dolguk nem volt, én meg még mindig itt voltam bent, és ez idegesít. Tény, hogy kevesebbet is keresnek, de zavar hogy mindig én érek haza utoljára, hogy semmire nincs időm és hogy magasról le vagyok szarva. VAlószínűleg ez utóbbi a legjobban…. Na ilyen hangulatban értem haza, ezen csak az javitott hogy Zsófi integetve várt az állomáson. Azt hittem, hogy estére minden rendben lett, de mégsem. Érzem hogy belül nyom és ha most kiabálhatnék azzal (és jól kioszthatnám és elküldhetném a fenébe) akkor biztos jobban lennék, de nem tehetem. Az történt ugyanis hogy a főnököm mindennap a déli mellett megy el és amikor egyszerre megyünk akkor elvisz. Ez persze itt bent nem mindenkinek tetszik, ugyanis van még valaki aki szintén azzal a vonattal jön, de ő mindig később indul, meg neki nem is szokta felajánlani. Így megjelent az irigység, rosszindulat, utálat és persze panaszkodás. Tudni kell az emberről hogyha nincs problémája akkor csinál. Na ez engem rettentően zavar és már finomat próbáltam megmondani a véleményemet, de azonnal támad és állitja hogy neki van igaza. Tegnap négyen győzködtük, de így se …. Tudom, az ilyenre rá kell hagyni, de úgy nyakonönteném egy vödör vizzel hogy nyissa már ki a szemét és tegyen valamit a jobbért, minthogy itt kárál egyfolytában és sajnáltatja magát.. na mindegy, most jól kipanaszkodtam magam, talán jobban is érzem magam egy kicsit.
Na hát igy….

Ja és igenis finom a RÉPATORTA!!!!