Felgyorsult az élet avagy a 11. hónap

Pár hete kaptunk egy levelet a CEU Babakutató Intézetétől, hogy keresnek babákat, akiket viselkedéssel kapcsolatos vizsgálatokat végeznek. Úgy gondoltuk, hogy miért ne, ez minket is érdekel, jelentkeztünk és már az első ilyenen részt is vettünk. Ubi cuki volt, egy videót kellett néznie és nézték, hogy mire hogy reagál. Az azért lejött, hogy túl sokáig nem köti le a figyelmét. Érdekes volt az is, hogy az ölemben ült és a szemem be volt kötve, hogy még csak véletlenül se befolyásoljam az én reakcióimmal.

És és … végre mászik! Semmi előjele nem volt, egyszercsak azt vettük észre, hogy már négykézláb van és megy 🙂

Megtört a jég is, eddig ha meglátta a Keresztapját, akkor görbült a szája, rosszabb esetben keserves sírás lett a vége, de úgy tűnik, elindult egy barátság köztük 🙂

Megvolt az első találkozás a Mikulással. Vártuk, hogy majd lesz sírás, mert elvileg fél a szakállas emberektől, de még az ölébe is beült és semmi 🙂 Voltunk az én céges Mikulás színházi előadáson is, ahol a tesóival voltunk és azt is tök jól bírta, még úgy is, hogy kimaradt egy alvás. Eleinte a lányokkal ült az első sorba, de utána hátrajött hozzánk és ott ugrált meg kiabált 🙂

A kajával is haladtunk, egyre többször kap olyat, amit mi eszünk csak kevesebb fűszerrel, vagy más körettel. És együtt reggelizik meg vacsorázik velünk az asztalnál, így megesik, hogy kb egész nap eszik :). Hálistennek nagyon jó étvágya van, imádja az összes zöldséget, reméljük így is marad.

Egyre tudatosabban használja a “cukiság-bombát”. Pl odaadja a játékát és mikor megköszönjük, akkor elégedetten bedobja a szélesszájú kisbéka mosolyát 🙂 Meg elkezdett nagyon bújós lenni, meg puszilgatós 🙂

Leesett az első hó is, mi pedig fogtunk magunkat és már mentünk is ki. Nem igazán értette, hogy mi ez a fehér és nagyon hideg valami, akkor aztán meg pláne furán nézett mikor belefektettük és angyalkát csináltunk belőle. Ő nem tartotta annyira viccesnek.

Voltunk vendégségben is, meglátogattuk a harmadunokatesó Ákost. Eleinte nézte a babát, de jobban érdekelte az asztalon lévő kaja. Remélem azért van később nyitottabb lesz felé 🙂

Ez a hónap nekem inkább arról szólt, hogy kimásszak a mélypontomból, ami megint utolért. Meg lehet kövezni, vagy kígyót békát kiabálni, de nekem ez a gyereknevelés hatalmas kihívás és nagyon “szenvedek” benne. Mint már írtam, nem vagyok egy ősanya típus, aki a gyerek kedvéért feladja az életét, hanem van bennem önzőség, hogy szeretnék a sajátomból is valamennyit visszakapni. Ettől persze örökösen lelkiismeretfurdalásom van, hogy mégis mit akarok, mikor van egy ilyen áldott jó gyerekünk. De  tényleg hiszek abban, hogyha én jól vagyok, mi jól vagyunk, akkor lesz a gyerekünk is kiegyensúlyozott és nyugodt. Nagyon sok energiámba telik, hogy türelmes legyek meg figyelmes és nyugalmat árasszak magamból, mert ez nem én vagyok és messze nem ez a komfortzónám. Minden reggel úgy kelek fel, hogy próbálom a legjobban összerakni a napunkat, úgyhogy azért valamennyire rugalmas is legyek, de meglegyen a rendszer és nyilván hol jobban megy, hol rosszabbul. Ubi egyre aktívabb, jobban kell rá figyelni, jobban le kell kötni és nagyon fárasztó egy nap. Persze jó is, mert látni, ahogy napról napra fejlődik és több mindent csinálni, de egyre jobban hiányzik a saját független életem. Hát így …