Rengeteg minden történt, remélem nem hagyok ki semmit. A hónap azzal kezdődött és végződött, hogy megkapta az első oltásokat. Az elsőnél még üvöltött, mint a fába szorult féreg, a másodiknál “csak” sírt, de nagyon ügyes és cuki volt. Amúgy most már 4,5 kiló és 58 centi, úgyhogy szépen növekszik (már kis tokája is van :D)
Beállt a rendszer is az életünkbe. Este 9 után fürdés, kaja, majd alszik 5-6-ig, napközben pedig 4 óránként eszik. Az esti alvás megmaradt, annyi, hogy később és kevesebbet, így 7 körültől alszik fürdésig. Ahogy látjuk, kell neki és a fürdés nem zökkenti ki. Volt olyan is, hogy konkrétan aludt fürdés közben 🙂
A hasfájás szerencsére teljesen elmúlt. Már a hónap elején látványosan csökkent, de mára teljesen elhagytuk a cseppeket. Sajnos a tej teljesen elapadt, így 10 hét után áttértünk a tápszerre. Lelkileg túltettem magam rajta, így is fel fog nőni, és látom a fejlődésén és kedvén, hogy neki is jobb. Ennek így kellett lennie, ebbe bele kell törődni. Mint ahogy megtanultam, minden történik valamiért.
Az életünk kicsit felpezsdült ebben a hónapban, sokat voltunk úton, itt voltak a német nagyszülők, voltunk Battán, voltunk kirándulni. Volt, amit jobban viselt, volt amit kevésbé, de még szokni kell az ilyen programokat és reméljük, hogy nem lesz gond. Egyre többet sétáltunk, bár mózest elég hamar megunta, mert nem látott ki, így most az autós hordozóban viszem ki. Nem annyira szereti, de levegőzni kell, és van amikor bealszik 🙂
Egyre látványosabb amúgy a fejlődése, jár a keze-lába, magyaráz egyfolytában, nagyon sokat mosolyog, van most már alvókája, amit előszeretettel ölelget meg nyálaz össze, megtalálta az ujját is, és folyamatosan folyik a nyála. Mindennap meg tud lepni valamivel. A legnagyobb ajándék a játszószőnyeg, ami szerintem mindkettőnknek ajándék. Ubi nagyon szereti, én meg addig tudok mást csinálni, és közben jókat mosolygok, ahol beszélget a kis barátaival. Nagyon cukorfalat olyankor. Hordozót is próbáltam, de azzal nem sikerült még sikert elérni. Mint kiderült, nem is kényelmes neki amit vettünk, így továbbpróbálkozunk.
És megkapta a személyijét is, nagyon kooperativ volt a kormányablakban és elsőre sikerült használható képet produkálnia 🙂 Jó mondjuk még elég kómás volt, de nyugodtan tűrte ahogy fotózgatták.
De hogy írjak kevésbé pozitívumot is, amikor unatkozik, akkor nagyon nyűgös és hisztis. Nem tudom mondjuk tud e egy három hónapos kisbaba hisztizni, de ő valami olyasmit csinál 🙂
Én is sokkal jobban vagyok lelkileg, főleg így, hogy kezdünk összehangolódni és kötődni, és kezdjük érteni egymást.