Nagyon sokat gondolkodtam mostanában, hogy mi és miért történik. Történt sok negatív dolog az életem folyamán, de egyetlen egy olyan van, amit bánok és amit most már nem így csinálnék. Bárcsak ez egy rossz álom lett volna, újrakezdhetném.. Ehhez pedig vissza kellene menni az időben 4 évvel, igaz pár balhét újra át kellene élni, de még ezt is bevállalnám, viszont nem vennék lakást, hanem elköltöznék albérletbe. Felesleges a lakás, hisz egyszer úgyis meghalunk, és amilyen rövid az élet, azt mondom, hogy élvezni kell, és nem pedig végigküzdeni. Ha béreltem volna egy kis lakást, akkor harmadannyiból kijönne a bérlés, mint most a törlesztő, megmaradt volna a félretett pénzem is, és ÉLNÉK mellette, nem pedig túlélnék. Tudom, most van, aki azt gondolja, hogy de 17 év múlva az enyém lesz.. és? mit érek vele 50 évesen? A mi korosztályunk akkor már egy túlhajszolt, stresszben elfáradt, megkeseredett generáció lesz, aki olyan állapotban lesz, mint most a 60-65 évesek.. és mint látjuk, nekik sincs túl sok energiájuk most belevágni abba, amiből eddig kimaradtak. Egyelőre nem látom a fényt az alagút végén, ez a végtörlesztéses törvény is egy bullshit és megint azoknak kedvez, akiknek van pénzük (mily meglepő). Persze eszembe jutott, hogy a lakbér meg kidobott pénz, de ha meghalok a lakásból sem élvezem már több (max az örökösök), de 10 év alatt a kidobott lakbér is kevesebb, mint a banknak befizetett kamat. Így már nem kérdés, hogy hogy döntenék.. de sajnos nem vagyunk 4 évvel korábban, és minden történik valamiért. Remélem most már valami jó következik.