Több, mint 16 éve élek Budapesten, de elég sok olyan hely van, ahol még nem jártam. Ráadásul ezek főlátványosságok, olyanok, amik egy turista listájának első 5 helyén szerepelnek. Az egyik ilyen helyre jutottam el tegnap este egy nagyon jó és régi barátommal. Ő ritkán van Pesten és hirtelen ötlettől vezérelve elindultunk, hogy megnézzük milyen a kivilágított Budapest. Végigcsorogtunk a pesti rakparton gyönyörködve a Várban, majd át a Lánchídon irány a Citadella. SOHA nem voltam még fent se nappal, se éjszaka. A feléig többször eljutottam már, de a tetejére még nem. Mivel ez egy nem betervezett program volt, így fényképező nem volt nálunk, de úgysem tudta volna visszaadni az én kis gépem azt a látványt: Vár, Lánchíd, Parlament, Bazilika, felettünk pedig a Szabadság-szobor. Megvártuk, amíg lekapcsolják a világítást éjfélkor, majd elindultunk felfedezni a Gellért-hegy egyéb “titkait”. Egy olyan Budapest makettet találtunk (talán bronzból), amin Buda királyfi és Pest királynő áll a Duna két partján és egymás felé nyújtja a kezét. Ennek a létezéséről se tudtam. Mint ahogy a Filozófiai kert is ismeretlen volt számomra. Nagyon jó érzés volt felfedezni, hogy mennyi érdekes és értékes dolog vesz minket körül. Hazafele beszélgettünk erről, hogy mindig külföldre akarunk menni, távoli dolgokat megnézni, felfedezni, miközben elég lenne csak körülnézni és megismerni azt, ami a miénk. Ezentúl törekedni fogunk arra, hogy olyan helyekre menjünk, ahol még nem jártunk, ennyi jár nekünk is…. És ezt nemcsak Budapestre értem. Bár kicsi ország Magyarország, de nagy is. Legalábbis ha arra gondolok, hogy mennyi helyen nem jártam még és milyen sok helyre szeretnék eljutni.