Semmi karácsonyi hangulatom nincs, pedig már csak pár nap van hátra. Sütöttem egyik este a mézeskalácsokat, de annyira kedvtelenül, hogy magamra sem ismertem. Tavaly ilyenkor már az összes süti kész volt, be voltak csomagolva az ajándékok és lelkesen vártam a Szentestét. Aztán kisebb gondolkodás után rájöttem, mitől pörögtem akkor ennyire. Idén ez a lelkesedés kimarad, pedig pár hete úgy tűnt, hogy jól alakulnak a dolgok… Össze kellene szedni magam, és belehúzni. Ma hazaugrottam, de jöttem is vissza, hogy hétvégén utolérjem magam és holnap végezzek a maradék tennivalóval. Ez az idézet pedig ma került elém, és azt hiszem ideális ehhez a hangulathoz:
“Ahogy lassan felnövünk, megtanuljuk, hogy az az ember is, akitől nem is várjuk, okozhat csalódást. Összetörik majd a szíved, talán több mint egyszer… és napról-napra nehezebb lesz. Te is összetöröd majd másokét, szóval emlékezz majd, hogy neked milyen érzés volt! Harcolni fogsz a legjobb barátaid ellen… sőt, előfordulhat, hogy beléjük is szeretsz. Az új szerelmed vádolod majd egy régi hibái miatt. Sírsz majd, mert …az idő túl gyorsan telik, és elveszítesz valakit, aki közel állt hozzád. Épp ezért készíts túl sok fényképet, nevess túl sokat és szeress úgy, mintha sosem bántottak volna: mert minden 60 másodperc, amit szomorúan töltesz, az egy perc boldogság… amit már sosem kapsz vissza!”