Az előző bejegyzést muszáj voltam berakni mindenféle kommentár nélkül. Ahogy olvastam, éreztem hogy nagyokat nyelek és ha nem figyelek akkor a könnyem is kicsordul… ha már egy embernek eszébe jut ez a kis szöveg mielőtt vezetés előtt inna, akkor már megérte.

De inkább térjünk rá a vidámabb dolgokra.. a héten nagyon sok döntés állt a hátam mögött. Volt egy ami sürgetett és amit nagyon nehéz volt meghozni és ez pedig a munkámmal kapcsolatos. Maradjak a megszokott helyemen, a megszokott csapatommal, a megszokott munkám mellett, vagy bevállaljak e valami újat. Hát meghoztam a döntést. Maradok. Sokat mérlegeltem, csináltam előnyök-hátrányok listát és úgy voltam vele, hogy van elég komplikáció jelenleg az életemben, nincs szükségem még1re. Lehet hogy ez megfutamodás, meg gyávaság, de legalább egy dolog legyen ami biztos.

Ma amúgy ismét voltam kultúrálódni. Az Alexandra Pódiumot volt beszélgetés Alföldivel. El nem tudtam képzelni hogy tömeg lesz. Gondoltam hogy vasárnap este az emberek otthon voltak, de nem… már a liftből alig tudtunk kiszállni, végül a lépcsőre leültünk és ott hallgattuk, mert ugye látni esélyünk nem volt… de jót szórakoztunk 🙂 A hét lezárására tökéletes program volt 🙂