Na ma volt az első olyan munkanap amikor nem kívántam a pokolba az egészet. Reggel kaptam egy feladatot, ami állitólag nagyon bonyolult és biztos elleszek vele egész délelőtt. De sajnos félóra alatt megcsináltam, igy megint szerkeszthettem a beszámolómat. Vagyis inkább a többiekéből összeollóztam. Délben gondoltam hogy keresek a környéken valami szendvicsest. Találtam is egy tipikus francia büféfélét. Bementem és valami francia izét akartam enni, de elég nehéz volt választani, mert a többségén volt hal, azért meg ugye annyira nem rajongok. Végül választottam valami sajttortát, meg valami provanszi paradicsomos izét. Az előbbi azonnal a kukában landolt, az utóbbinak a felét megettem. Lehet hogy melegen jó lett volna, de igy hidegen annyira nem izlett. Amúgy kiültem a parkba, sütött a nap, kicsit fújt a szél és ott megebédeltem. Nem volt rossz :))) Délután megjött a nagyfőnök, és megnézte amit délelőtt csináltam. Mondta hogy nem jó, mert oda nem vonalakat kellett volna tenni, hanem pöttyöket… Azt hittem hozzávágom. Aztán még néha odahivott hogy ezt hogy kell megcsinálni meg azt… De azért elvoltam, kaptam másféle munkát is, és már egy kicsit kedvesebbek voltak. Panaszkodtam a főnökömnek hogy a franciák eléggé barátságtalanok, ezért inkább a külföldiekkel barátkozunk és mondta hogy na majd bemutatja a lányát, és majd rájövök hogy kedvesek a franciák. 4kor meg hazazavart, hogy akkor mára ennyi. Én meg mondtam, hogy de nem vagyok kész, erre mondta, hogy és?? Majd legközelebb befejezem. Hát nem egy magyar mentalitás, az biztos.