Jól megszívtuk, de legalább lesz min még évekig nevetni. Tegnap azért mentem haza, hogy felmenjünk a beharangozott battai adventre. A weboldal szerint hatalmas kirakodóvásár lesz a felújított főtéren, forralt borral, töki pompossal és karácsonyi hangulattal. Beizgattam a szomszédokat is így együtt nekikerekedtünk. Nem kicsit lepődtünk meg, mikor megláttuk hogy kb 6 db bódé van és ember egy szál sem. Bár forralt bor volt, de borzasztóan édes, így inkább hazamentünk és főztünk magunknak jobbat.
Hajrá Veca!

Van amitől féltem, de most már nem.
Van amiben reménykedtem, de most már nem.
Van amit jónak hittem, de most már nem.
Van akinek hittem, de most már nem.
Minden történik valamiért, és ami nem öl meg, az csak erősebbé tesz.

Most jött a link Elvirától. Mennyire igaz és mennyire az időn múlik sok minden. Hányszor mondom, hogy nincs időm erre meg arra. Pedig mindenkinek arra van ideje, amire akarja, csak tudni kell jól beosztani. Tudni kell élni vele. De ez a videó sokkal bölcsebben megfogalmazza… perfect..

Mindig is utáltam a hullámvasutat. Átvitt értelemben is meg szó szerint is. Utáltam zuhanni. És amikor felér az ember akkor tudja, hogy utána csúnya zuhanás következik. Ráadásul minél magasabbra kerül, annál nagyobbat lehet esni.
Már megint elhittem valamit, amit nem kellett volna. Már megint bíztam olyanban, amiben nem kellett volna és nyilván ilyenkor rosszul esik. Miért, miért, miért?? Miért van az, hogy felcsillan a remény, elindul egy jó úton valami, de valahogy mindig megtorpan? Velem van a baj, vagy az élet ilyen??
Btw képek a szokásos helyen az egyetlen jó dologról, ami történt ezen a héten….