Hosszú tervezés előzte meg az utunkat és milyen érdekes, hogy évekig gyűjtünk rá, hónapokig tervezgetjük majd a majdnem két hét egy szempillantás alatt elrepül.

Mikor lett családom, már akkor elhatároztam, hogy egyszer elviszem őket Floridába, mert ezt látniuk kell. Floridát lehet szeretni, meg nem szeretni, én az első csoportba tartozom.

Azt kell, hogy mondjam, hogy amit terveztünk, minden belefért és minden fontosra jutott időnk. Isztambulon keresztül repültünk és bár így keletnek indultunk, ezáltal hosszabb volt az út, de annyival olcsóbbra jött ki, hogy bevállaltuk és nagyon jól tettük. A légitársaság messze felülmúlta az elvárásainkat. Eleve úgy köszöntek, hogy “Ladies, gentlemen and dear children”. És ez a gyerekbarát magatartás végig ott volt a levegőben, kaptak ajándékokat, figyeltek rájuk, nagyon jó volt a kaja, szóval bár nagyon hosszú volt az út, de szerencsésen és jókedvűen szálltunk le Miamiban este 8 körül. Gyorsan bejutottunk a “határon”, majd jött a kocsifelvétel. Fura, hogy pont a saját cégem az, amiben a legnagyobbat csalódtunk és nem az auto miatt, hanem a kollegák hozzáállása, hozzá nem értése és maga a folyamat miatt, de erre sajnos csak később jöttünk rá. A kocsinkat imádtuk, jól ment, keveset fogyasztott és igazából ez volt a cél.

Egyfajta körtúrát terveztünk, miután Miamiban kipihentük a jetleget. Ott tényleg csak sétálgattunk, elmentünk Little Havanna-ba, és Iván kérésére fürödtünk az óceánban. Majd elindultunk a nyugati partra, megállva Everglades-nél. Nekem ez indokolatlanul drága volt, de az élményt semmi pénzért nem akartuk kihagyni, majd Sarasotában fejeztük be az utat. Ott egy tipikusan olyan szállásunk volt, mint a filmekben, hogy az ajtó előtt megálltunk a kocsival és csak be vagyis felmentünk. Másnap jött Clearwater beach, ami az emlékeimben a fehérhomokos, kék eges, zöld pálmafás part, de az időjárás nem annyira kedvezett, így túl sok fürdés nem volt.

Délután indultunk Orlandoba, egyrészt a barátainkhoz, másrészt meg újabb élményeket gyűjteni. A szállásunkkal ott is hihetetlenül szerencsések voltunk, egy full-ra felszerelt apartment kaptunk, medencével, kisbolttal, kistóval … imádtuk azt is. Innen indult a 6 napos csillagtúrázás. Elsőként a Nasahoz mentünk, ez volt Iván vágya nem is tudom mióta és teljesen oda is volt érte. Ráadásul megtudtuk, hogy hétfőn hajnalban rakétakilövés lesz, így még egy ilyen élmény is belefért mint hab a tortán. Pénteken a Seaworld következett, sikerült beülni az orkashowra és a fókashowra és megnézni a parkot, amit sajnálok, hogy a delfinshow kimaradt, de nem akarok telhetetlen lenni.

A szombat-vasárnapot a barátainkkal töltöttük, jó volt kicsit chillezni, velük lenni, beszélgetni és csak úgy élvezni az ottani időt. Hétfőn – mivel a kilövés után még visszafeküdtünk – egy rövidebb program fért bele, így a Disney Springsbe mentünk, ahol egy gyerekkori bnőmmel is összefutottunk. Kedd reggel búcsút mondtunk Orlandonak és elindultunk Fort Lauderdalebe, az óceánpartra illetve az InterMiami stadionba. Sajnos Messivel nem sikerült találkozni, de nagyon jót vacsoráztunk a parton és olyan jó volt csak úgy sétálgatni és élvezni a napsütést, a viz látványát meg úgy az egész látványt. Mint a mesében. Másnap még megreggeliztünk az iHop nevű helyen és indultunk Key Westre. Az utolsó pillatban majdnem lemondtam a szállást, de milyen jól tettem, hogy már nem tudtam .. El nem tudom mondani milyen gyönyörű volt már az odavezető út is, azok a színek .. mint a képeken és minden élőben.  Annyira hálás voltam, hogy ott lehetek, hogy ezt láthatom .. A szállásunk a lehető legjobb helyen volt – mondjuk nem is volt olcsó – . Kb 5 perc sétára a legdélebbi ponttól és a Sunset view point is fél órányi sétára volt, így a lehető legtökéletesebbre sikerült a búcsúesténk. 

Koktél, sunset és a mi boldogságunk és hálánk, hogy mindezt átélhettük.  Mert nagyon hálásak vagyunk. Drága volt? Igen. Sokat utaztunk érte? Igen. Küzdöttünk itthon a jetlaggel? Igen. Megérte? IGEN, IGEN ÉS IGEN!!

Utoljára 2017. májusában voltam Párizsban, amikor még nem tudtam, hogy már Ubi is velem van. Így valamiért bennem volt, hogy az őszi szünetben most mindenképpen vissza szeretnék menni. Nem túl sok ilyen város van, ami ennyire vonz, és elég is belőle pár nap, de én nagyon szeretem. Főleg tavasszal és ősszel, hihetetlen varázsa tud lenni, ha az időjárás is besegít. Most nem annyira állt mellénk és hűvös is volt, meg ködös is. Vittük magunkkal Ottót is, ami nagyon jó ötletnek bizonyult, mert a két fiú is jól elvolt együtt, nekünk is volt segítségünk és ő is kicsit világot látott. És vele aztán tényleg a világon semmi gond nincs.

Első nap megérkeztünk és nem is terveztünk semmit, csak elmentünk bevásárolni, hogy legyen hideg élelmünk, meg felfedeztük a környéket. A Defense-ban laktunk, ahol igazából az irodákon kívül semmi nem volt, de mivel a metró közel volt, és itt volt a legolcsóbb a szállás, ezért választottuk ezt a helyet.

Második napra volt betervezve az összes kötelező látványosság. Kezdtünk a Montparnasse-nál (ahova a köd miatt végül nem mentünk fel), majd gyalog a Pantheon, Notre-Dame, Louvre, Concorde, Champs Elysée, Diadalív, Trocadero, Eiffel-torony. Mindez gyalog 17 km, amit becsülettel végigtolt mindenki. És szerintem élvezett is. Ami pedig a nap csúcspontja volt, hogy útba ejtettük a Trocaderon a kedvenc helyünket, ahol megittük a jól megérdemelt borunkat a teraszon, és élveztük az előttünk magasodó Eiffel-tornyot.

Harmadik napra mentünk végül vissza a Montparnasse toronyba, és fel is mentünk ha már ki volt fizetve, de a fehér ködön kívül semmit nem láttunk. De legalább csak mi voltunk, majd utána jött az én kedvenc helyen a Montmartre és a Sacré Coeur, egy ottani ebéddel és sok-sok souvenir vásárlással. Nekem ez a hely Párizs, a maga hangulatával, kilátásával, terével, kultúrájával. Imádom .. Ha csak egy helyre mehetnék el Párizsban, az biztos, hogy ez lenne.

A negyedik és egyben utolsó napon reggel még találkoztunk a barátainkkal és kimentünk még a Villette-be, de nekem ez csalódás volt. 14 évesen jártam ott utoljára, akkor még óriási szenzáció volt, de mára ez megváltozott, ráadásul mivel az időjárás miatt döntöttünk emellett kb az utolsó pillanatban, már nem is volt jegy mindenre, így csak az alapdolgokat tudtuk megnézni.

Délután 4 körül indultunk el onnan, hogy akkor irány a reptér és fura érzés fogott el minket. Feszültség, aggodalom a metrón, mindenki gyanús volt. Később jöttünk rá, hogy visszatértek a sziciliai rossz emlékek, úgy tűnik, hogy ez mélyebb nyomott hagyott bennünk, mint gondoltuk. És nemcsak bennünk, mert Ubi is rosszat álmodott aznap éjjel, jött át hozzánk, hogy azt álmodta, hogy elrabolta őt egy bácsi meg egy néni a metróban. 🙁

De minden jó ha a vége jó, a gépünk időben elindult, időben hazaértünk, Emma kijött értünk, mindenünk megvolt és ismét egy emlékezetes utazással lettünk többek.