Kezdődik …

A héten most nem is jegyzeteltem és teljesen el is felejtettem, hogy írnom kellene. A hétköznapok mentek a maguk útján. Benne volt a levegőben, hogy pakolni kellene, de csak vasárnap jutottunk el oda, hogy akkor elő a dobozokat, zsákokat és elkezdtük megtölteni őket. A “spájz”-ból elvitték a polcokat is, így adta magát, hogy itt az idő. Úgyhogy most a lakás minden pontján van valami csomag. Ahogy Iván fogalmaz, kupedráj van (kupleráj) mindenfelé. A hét közepén összerakjuk majd egy kupacba, hogy lássuk mennyi cuccunk van és hogy fogunk beférni a kocsiba.

De hogy mi is történt, mert azért a hét második felé elég eseménydúsra sikerült. Pénteken Omi meghívott minket vacsizni egy itteni indiai étterembe. Én szeretem az indiai kaját, de a gyomrom nincs barátságban a curryvel, az indiai étteremben pedig talán még a levegőben is van curry. Volt gyerekmenü, de még az is csípős volt, így Iván rizs evett meg az én Pakorámból falatozgatott. A mango lassi sem jött be neki, azt hiszem maradunk az olasz kajáknál 🙂 De amúgy gyönyörű hely volt, és minden nagyon jól, nézett ki.

Szombatra pedig meg volt hirdetve a szülinapi buli. A fiúk rendbe szedték a lakást, én meg elfoglaltam a konyhát és előkészültünk a bulira. Megcsináltam a Paw Patrolos (mi más) tortát, csináltunk sós falatkákat, virslist táskát, sós rudat, pizzás csigát. Majd jött az ebéd utáni alvás, és addig mi feldiszitettük a lakás.

Itt szokás a családnak is meghívót küldeni

Majd mikor felébredt, nagyon cuki volt, mert mint utólag kiderült, ő nem rakta össze, hogy mi lesz itt, és csodálkozva nézett körül, hogy neki most partyja lesz és jönnek vendégek is 🙂 Annyira cuki volt, ahogy zavarba jött és mondta, hogy ő most nagyon boldog és nagyon örül. Majd ki is ment az erkélyre, hogy várja a vendégeket. Mindenki el tudott jönni és nagyon örült mindennek. Mondta is este, hogy ez volt eddig a legjobb nap és nagyon jól sikerült a partyja 🙂

Volt egy kis baki, mert elküldtem Anyukámnak a tortát, mikor kész lesz, ő meg mondta alvás után, hogy felhívja a Mamát és észrevette a tortát. Mondta, hogy ő pont ilyet szeretne a szülinapjára 🙂 Sikerült elhessegetni a gondolatot, de utána este mondta is, hogy pont olyan tortája volt, mint amit látott a képen 🙂

Együtt a teljes család

Mivel szombat este óriási hóesés meg hóvihar volt, így adott volt, hogy vasárnap lesz szánkózás. Mivel mi pakolást terveztünk, így adta magát, hogy mikor Omi felajánlotta, hogy elviszi szánkózni, akkor kb már öltözött is. Még jó, hogy van váltásoverállja meg mindenből több, mert ilyenkor fetreng a hóban, meg minden szűz hóba hóangyalkásat játszik.


Délután pedig Móniékhoz mentünk, akik Gera szélén laknak. Eredetileg ez egy különálló falu volt, később csatolták a városhoz. Eddig is cuki hely volt, de ilyenkor hóban, gyönyörű. Felettük egy hegyoldal, előttük pedig egy hatalmas rét, ami most fehér volt, és lehetett szánkózni. is. Gyönyörű volt az egész. Valamennyire már olvadt, meg vizes volt a hó, de muszáj volt kihasználni, főleg, hogy otthon kevés esély lesz, hogy lesz hó.

Nem maradhatott ki a közös csúszás
Móniék sárga háza a fehér környezetben – mesebeli látvány

Azért remélem, hogy mikor megyünk haza, akkor már tiszta utunk lesz. Hát akkor jöjjön az utolsó hét 🙁

Visszaszámlálás

Elindult a visszaszámlálás .. két hét múlva ilyenkor már otthon leszünk. Nagyon fura érzés és nagyon rossz. Én tényleg szeretek itt lenni és ha most feltennék a kérdés, hogy akarok e még maradni egy hónapig, azonnal rávágnám, hogy igen, pedig van több olyan ok is, ami miatt nem. De többségében több érv szól mellette. Ezen a héten nem is történt semmi különleges, mindenki csinálta a dolgát, már semmi újdonság nem történik az életünkben. És bár már régóta itthon érzem magam, meg berendezkedtünk, beilleszkedtünk, mégis most van az, hogy akkor beállt minden állandóra. Erre pont most lesz vége. Többen kérdezték, hogy ha már fél év, miért nem február vége, miért január vége … Valamiért fél tanévben gondolkodtunk végig.

Augusztusban indulás előtt két héttel már a fél szoba tele volt pakolva, azzal amit hoztunk. Most is tudnék már pakolni, de valamiért nem megy. Mert ha elkezdek pakolni, akkor az már olyan vége-feeling, azt meg nem szeretném. Majd jövő vasárnap, amikor lement a családi banzáj, és már el tudunk pakolni egy csomó mindent, amit már az utolsó héten nem használunk.

A hétvégénk is tök nyugis volt. Iván a nagynénjééknél volt, traktoroztak, meg játszottak a szomszéd kisfiúval, mi meg kihasználtuk az időt és elmentünk a Globusba, ami kétszer akkor mint a Kaufland, nyilván sokkal nagyobb választékkal. Sajnos türelmem még mindig nem nagyon van a vásárláshoz, de igy is volt olyan sor, ahol több időt eltöltöttem, meg egy csomó mindent vinnék haza. De nyilván a kocsiban limitált helyünk van.

Na de még van két nagyon intenzív hét előttünk, azt megpróbáljuk kimaxolni és még mindent is belerakni 🙂

Nehéz hét ..

Évkezdés .. mindig nehéz. Úgy mint, mindennek a kezdete. És ezen az sem segít, hogy reggel 8-kor kezd világosodni. Később is sötétedik cserében. De nehéz így elindulni. Fizikailag is, meg mentálisan is. Egyelőre még azt sem tudom, hogy merre .. csak egyhelyben toporgok.

Ráadásul a január sosem az én hónapom. Mindig is depis meg rosszhangulatú voltam. Ez azóta változott egy kicsit, hogy Iván szülinapja január végén van és a készülődés valamennyire eltereli a figyelmemet. Ha hiszünk abban – és én hiszek benne – hogy minden okkal történik, akkor valószínűleg nem véletlen, hogy januárban született, bár ez csak most jutott eszembe ..

Bár ez nem változtat a tényen, hogy most a munkahelyemen sem érzem annyira jól magam. Eljutottam egy pontra, hogy én hiába pörgök dolgokon, ha nem haladunk előre, ha nincs következménye a dolgoknak és bár lehet, hogy egy hajóban ülünk, de sokan nem egyirányba evezünk. Ebből kell majd valahogy kimásznom és újra motiváltnak lennem. Lehet hogy segít majd ha visszatérek az irodába és azokkal veszem magam körül, akiket értékes és értelmes embereknek tartok.

Óvoda – hétfőn nem ment. Omival volt és úgy indult el itthonról, hogy ő most csak németül fog egész nap beszélni. De kedden már ment. Kérdeztem este, hogy mi volt aznap a legjobb dolog és mondta, hogy az hogy végre mehetett óvodába. És ezt olyan jó hallani. Amit még beszéltünk, hogy furamód itt nincsenek olyan konfliktusai mint otthon. Nem tudom, hogy ez a nyelvtudása miatt van, vagy csak a közeg más. Vagy csak az, hogy itt megtalálta azokat a kisbarátait, akikkel nagyon egymásra találtak. Van egy kisfiú, aki bár nekem kicsit fura, de úgy tűnik, hogy nagyon szeretik egymást. Az egyik szombati programon (később írok róla) is együtt voltak és volt nagy öröm, amikor megjelent Jannick is.


Na de a hétvégét csak sikerült felpörgetnünk és kicsit kibillennem a melankóliából. Péntek este munka/ovi után Omiék bedobták, hogy menjünk el a Thüringer Glitzerwelt-be, ami kb olyasmi lehet, mint otthon a Lumina park – bár ott még nem voltunk. Én néztem ezt már régebben, de egyrészt messze is van tőlünk – kb 80 km – meg nagyon drága is volt a belépő – 15 euro. De így, hogy együtt mentünk és osztoztunk a költségeken, azt mondom, hogy nagyon megérte. Egy tópartján volt az egész, csodálatosan megvilágítva a karakterek, kivilágított játszótér, gyönyörű Jéghercegnő és a kastélya. Tényleg egy csodahely. Az egyetlen fekete foltja a 6,5 euroért árult tenyérnyi lángos, amiért először beálltunk a sorba, de mikor megláttuk, hogy mekkora, gyorsan ott is hagytuk.

Másnap délelőtt a fiúk magamra hagytak a takarítással, ők meg elmentek a Bauhausba, ahol minden hónap első szombatján gyerekdélelőtt van és most épp rakétát készíthettek a gyerekek. És ahogy írtam feljebb, extra meglepetés volt, hogy ott volt a barátja is és együtt tölthették a délelőtt egy részét.

Tomi a héten hallotta a rádióban, hogy szombat délután Knutfest lesz Wünschendorfban. Ez egy svéd hagyomány, miszerint összegyűjtik a karácsonyfákat és egy kis falusi ünnepség keretében egyben elégetik őket. Eredetileg január 13-án ünneplik, de itt minden héten van valahol. A szomszéd faluban a helyi önkéntes tűzoltók szervezték és minden fenyőfa után járt egy pohár forralt bor, a gyerekeknek volt ugrálóvár, szólt a zene, tényleg nagyon hangulatos volt. Így hivatalosan is vége a karácsonyi időszaknak.

Ma délben tudatosult bennem, hogy már csak két hétvégénk lesz itt és már mindkettőre van is programunk. Hihetetlenül gyorsan elment ez a pár hónap és ahogy most végignéztük Iván fotóalbumát, elég aktívra is sikerült.

Viszlát 2022 – Gyere 2023

Hétfőn Omiéknál kezdtünk, ahol a gyerekek megkapták ottani ajándékokat. Sajnos nem úgy sikerült ahogy szerettük volna, mert mindketten (Omi meg Opa) lebetegedtek, de azt hiszem, hogy ebből is sikerült kihozni a legjobbat. Imádom amikor Iván kibont egy ajándékot és azt mondta hogy pont ezt szerettem volna. Kb mindenre ezt mondta 🙂 Majd őket otthagytuk regenerálódni és indultunk a nagycsaládos ebédre. Majdnem teljes volt a létszám, 4-en hiányoztak a 25-ből és azt kell, hogy mondjam, hogy sokkal jobb volt, mint vártam. Bár a hely nem annyira volt felkészülve – 4 éve ahol voltunk, ott volt karácsonyi étlap 5 féle kajával, ami mind kész is volt így rendelés után 5 perccel már ettünk – a kajára várnunk kellett majdnem 1 órát, de addig a gyerekek tök jól elvoltak. Iván most találkozott másodszor a másodunokatesóival, akik 3 hónappal idősebbek nála és bár tök más mentalitás, meg nevelés, de tök jól elvoltak. Ebéd után a Marioéknál folytatódott a partizás egészen vacsora utánig.

Társasozás az unokatesókkal

Szerdára én pihenőnapot kértem. Szükségem volt arra, hogy ne menjünk sehova, ne ugráljak egész nap, így amit muszáj volt megcsináltam és végre nekiestem a “Micsoda Anyák” című könyvemnek, amit még októberben rendeltem meg és idáig ott várt Battán. 1 nap alatt kivégeztem, ami azért nagy jó, mert idén nem volt szinte 1 könyvet sem türelmem elolvasni, vagy legalábbis nem emlékszem rá. A másnap is hasonlóan telt, majd csütörtökön elmentünk Jénába, ahol a fiatalok korcsolyázhattak. Iván nagyon ügyes volt, bár azért előtört belőle az akaratosság és inkább elesett, de nem fogadta el a segítséget.

Hihetetlen kitartó tud lenni, amit egyszer a fejébe vesz, azt addig csinálja és gyakorolja, amíg nem megy. Eleinte a pingvinnel körözött, de aztán elengedte és önállóan próbálta. Így van a fütyüléssel is, képes répát enni folyamatosan, és gyakorol, hogy tudjon fütyülni. 🙂 Mi pedig addig iszogattunk és nézelődtünk.

Jena – korcsolyapálya

Péntek reggel 4-kor keltünk, mert vittük a gyerekeket a berlini reptérrel, sajnos véget ért a vakációjuk velünk töltött része. Megvártuk, amíg átmennek a securityn és utána el is jöttünk. De azért nem ment minden flottul, mert ott kiszedték a csomagjaikat és átnézték, majd már úton voltunk, mikor Emi hívott, hogy mivel nincs szülői nyilatkozat náluk, nem akarják felengedni őket a gépre. Vicces módon, elég volt egy whatsapp üzenet és mehettek is.

Cipelte a testvérei bőröndjét a reptéren

Mire mi elértünk Lipcsébe, addigra ők megérkeztek Budapestre 🙂 Eredetileg Drezdába készültünk, de mivel akivel találkoztunk volna, lebetegedett, így gyors újratervezés és inkább Lipcsében álltunk meg, ami útba is esett. Ott van Primark, amit én nagyon szeretek, legalábbis gyerekruha téren, mert olcsó és nagyon jó minőség. Utoljára másfél éve Bécsben voltunk és amit ott vettünk Ivánnak még mindig jól tartja magát. Majd Iván kívánsága az volt, hogy a Mekiben együtt (nem is ettünk ott mióta kint vagyunk). Nem tudom, hogy otthon milyenek az árak, de itt 20 euro-t fizettünk a három menüért, ami szerintem borzalmasan sok.

Este mentünk volna még lángospartyra, de mivel Iván nem aludt a kocsiban, így estére kidőlt és aludt szombat reggelig.

A szilveszterünk nyugis volt, nem terveztünk sehova se menni, viszont itt olyan tűzijáték volt éjféltől (igazából már délután elkezdődött ahogy besötétedett), hogy csak ki kellett állnunk az erkélyre egy pohár pezsgővel és fél órán keresztül nézhettük a kb privát előadást 🙂 Mi is vettünk párat, de csak kicsiket és 6 után – amikor már engedélyezett volt – kilőttük, hogy Iván örüljön. De a nagyja utána jött, nem tudom, hogy mennyi pénzt lőhettek el, de folyamatosan ment és lőtték az emberek.

És hát újév .. óév. Nem panaszkodhatunk, elég jó évünk volt. 1 éve ilyenkor azt mondtam, hogy 2022 az utazás éve lesz. Nem pont így gondoltam, de végigutaztuk az évet. Nagyon jó volt a tavaszi olasz utunk is, kellően feltöltött és 2023-ban is szeretnék március/áprilisban elmenni valahova egy hosszú hétvégére. A többi utazás meg Németországba/ban volt. Ami pedig a tervünk volt és a célunk, azt elértük, Iván megtanult németül és nagyszerűen is használja a mindennapokban is. Tegnap este megkérdeztük, hogy melyik ovit szereti jobban és most azt mondta, hogy a németet. Nem tudom, hogy ez pillanatnyi gondolat volt, vagy tényleg így érzi, de jó volt hallani megerősítésnek.

Amire büszkék vagyunk 2022-ben és amiért hálásak vagyunk:

  • sikerült megvalósítani a tervünket és kiköltözni fél évre
  • Iván megtanult németül
  • rendeződtek félrement családi kapcsolatok
  • kifizettem a lakáshitelemet, így ide már tiszta lappal érkeztem
  • bármit elterveztünk, kis módosítással, de minden megvalósult
  • és végül de nem utolsósorban, minden okkal történt és minden úgy, ahogy és amikor történnie kellett

2023 – mit is várunk tőle? Ne legyen rosszabb, mint az előző volt. De a legfontosabb, hogy egészségesek maradjunk. Látjuk a környezetünkben is, hogy hiába van pénz, hiába van meg minden, ha nincs egészség, nincs semmink. Amin pedig dolgoznom(nunk) kell az a felszaladt kilók eltüntetése, az, hogy elfogadjam, hogy vannak dolgok, amiken nem tudok változtatni, mert nincs ráhatásom, nem vagyunk egyformák és mindenki máshogy gondolkodik és cselekszik, és ezen ne húzzam fel magam. Ez igaz a magánéletre is, meg a munkára is. Illetve, hogy ne másoknak akarjak megfelelni. Muszáj néha önzőbbnek lenni, és magamra is figyelni, és nem azzal foglalkozni, hogy mások mit gondolnak, mások mit mondanak.

Utazás 2023-ban? Lesz, az biztos. Vannak vadabb terveim, vágyaim, messzebbi tervek, közelebbiek, majd meglátjuk, hogy mi valósul belőle.

Az év első közös fotójával kívánunk Boldog Új Évet magunknak és mindenkinek!

Christmas around us

A hét megint úgy kezdődött, ahogy nem terveztem. Hétfőn délután elmentünk együtt az oviba és ahogy Iván hozzám szólt, már nem tetszett az orrhangja. Ez odáig fajult, hogy kedden már nem is ment oviba. Egyrészt, hogy utazás előtt ne legyen rosszabbul és ne szedjen magára semmit, másrészt, hogy ne fertőzzön másokat. Bár a hangulata jó volt és a négyes szabályt ha követjük, akkor attól simán mehetne oviba (nincs láza, eszik/iszik, jó a kedve és nyugodtan alszik), de úgy voltunk vele, hogy jobb a békesség. Szerdán délelőtt az ovis karácsonyra azért bevittük, hogy ne maradjon ki belőle. Vittünk a felnőtteknek süticsomagot (5 félét sütöttem és abból csináltam válogatást), aminek nagyon örültek és nagyon meglepődtek. A gyerekeknek meg vittünk mézeskalácsot. Mi is kaptunk ajándékot, amit Iván készített meg egy fotót. Élete eddigi egyik legcukibb képe azzal a verssel, amit karácsonyra tanultak.

Este meg elmentünk egy két dolgot meg elintézni, Omiéknál megvacsoráztunk és szinte útra készen hamar ki is dőltünk.
Csütörtök reggel aztán Tomi megpakolta a kocsit és nekiindultunk. Akkor még nem tudtuk, hogy milyen út vár ránk. Azt sejtettük, hogy nagy lesz a forgalom, de mindehhez hozzájött a cseheknél a köd, 4 dugó és Magyarországon a szakadó eső a már sötétben. Azt hittem sosem érkezünk meg. Szerintem még életemben nem örültem ennyire a százhalombattai büdös olajszagnak. Általában 8-8 ès fél órás utat 10,5 óra alatt tettük meg. Ez nyáron is fárasztó, hát még télen. Nem véletlen, hogy egy pálinka azonnal le is csúszott.

Együtt várt minket mindenki, megettük a hónapok óta vágyott bundáskenyeret és vége is lett a napnak. Másnap kicsit káoszosan indult mert hiába terveztük meg a napot már hetekkel előre, reggel újra kellett terveznünk, így Iván maradt a nagyszülőkkel, mi meg elvittük Vecsésre a cuccokat, majd hazamentünk Pestre. Átnéztük a leveleket, kipakoltuk a ruhákat, Tomi rendberakta a bicajokat, majd irány vissza Batta. Még megálltunk egy gyors bevásárlásra az Auchanban, ahol eléggé kiakadtunk az árakon. Az, hogy egy vödör tejföl 2000 Ft, brutális, meg a vaníliás karika 1700 azt hiszem. Nem is csoda, hogy a kocsiban alig volt valami mégis ott hagytunk egy vagyont. Este elmentünk a családommal vacsizni a battai kedvenc helyünkre. Tök jó volt, hogy szinte senki nem volt, finom volt a kaja mint mindig, kedvencek a pincérek .. Abszolút szeretemhely.

Másnap reggel épp reggeliztünk, mikor Tomi rákérdezett, hogy elraktam e az Iván bicajosüléséből jött pénzt, ami az egyik borítékban volt az asztalon. Elég hamar ráeszméltünk, hogy az az összetépett borítékokban maradt, ami pedig a kukában landolt. Úgyhogy 5 perc múlva már a kocsiban voltunk úton Pestre, de szerencsénk volt, mert nem volt a kukás így meg is találtuk. Emlékezetes 24-e lett :). Nálunk ebédkor ünnepeljük a névnapomat és este van a szenteste, így kétszer esszük magunkat degeszre. És nyilván este már alig tudunk enni 🙂 Mivel az unokahúgom délután tudott jönni, így akkor volt az ajándékozás is. Nagyon cukik voltak a gyerekek, ahogy örültek egymásnak, Iván ki sem szállt Bori nyakából, látszik, hogy hiányoztak egymásnak. Este mondta is, hogy ő szeretne Battán maradni és nem szeretne visszajönni, de sajnos most csak annyi időnk volt.

Reggel mentünk a gyerekekért és indultunk vissza. Ahogy számítottuk is, szerencsére nem volt forgalom, tudtunk folyamatosan jönni és hoztuk is a 8,5 órát, pedig belekerültünk egy nagy ködbe is, ahol azért óvatosabban jöttünk, így fél6-ra meg is érkeztünk. Utána még a gyerekekkel ajándékoztunk, megettük a christmas-edition paradicsomos ünnepi spagettit, majd a lányok mentek haza Omival, mi meg még kipakoltunk és ki is dőltünk.

Ismét voltak olyan pillanatok, amikor nyelni kellett, de vannak dolgok amiken nem tudunk változtatni, vagy amikor újra kellett tervezni, vagy mondatok, amik megmosolyogtattak, de úgy voltam vele, hogy előre nézünk .. és megyünk előre és azt gondolom, hogy ezektől függetlenül minden bár flexibilisen terv szerint alakult és jól sikerült ez a karácsony is. Mindenből mindig a pozitívat kell kihozni és akkor jó lesz minden. Ez a mai bölcsességem 🙂