Zimankó – rekordhideg

Na ide megérkezett a hideg. Nem is tudom emlékszem e -11 fokra az életemből. Biztos volt, de ez nagyon durva. Ivánnak biztos nem volt és gondban is voltunk több reggel, hogy öltöztessük fel, de sikerült, nem fázott. Igaz, a szemén kívül minden el volt takarva 🙂 És ami még durva, hogy ez nemcsak 1-2 nap volt, hanem egész hét, -7/-8 fok, nagyon megerőltető és hiába süt a nap, fáj a hideg. Ami jó volt, hogy a hó végig megmaradt, bár azért küzdés volt, amikor kocsival kellett itthonról bárhova elindulni.

Múlt héten elküldtük a szokásos karácsonyi képeslapjainkat. Bár minden évben megfogadom, hogy jövőre nem küldök, mert bár nem azért küldjük, hogy kapjunk vissza mi is, de azért mégis néha jól esne. Aztán következő évben mégis meggondolom magam és mindig csinálunk és küldünk. Amikor meg jönnek vissza az üzik, hogy megkapták és örülnek nagyon, akkor úgy vagyok vele, hogy megérte. Van aki az első évtől kezdve kap, és a hűtőjén gyűjti. És kb ők motiválnak 🙂 Nem tudom, hogy mi van most a magyar postahelyzettel, de a vidékiek kb 3 nap alatt megkapták, a pestiek meg 10 nap alatt sem 🙁 Remélem azért karácsonyi odaér.

Hétfőn szabin voltunk és csináltunk egy laza napot. Reggel én megsütöttem a maradék sütit, utána bementünk a városba, nézelődtünk, végre nyugiban. Nem kellett sietni, nem kellett Ivánra figyelni, nem nyígott, hogy menjünk már. Majd a karácsonyi vásárban megebédeltünk (ettünk itteni specialitást, Mutzbratent), ittunk egy rumos tojáslikőrt (“Schneeflocke”), majd délután elmentünk együtt az oviba.

Fura, mert este jött a szokásos kérdés, hogy “Mi volt ma a legjobb dolog” És azt mondta, hogy “az hogy együtt jöttetek értem az oviba”. Ezek szerint neki ez nagyon sokat jelent.

A héten elkezdődtek a Grincsi-csínyek is. Kicsit sajnálom, hogy nem előbb, mert Iván tökre élvezi. Első nap tojást sütött reggelire, ott volt a tűzhelyen a nyitott tojásdoboz két tojáshéjjal, a serpenyőben meg egy kindertojás. Másnap már úgy kezdte, hogy “Anya kiviszel a konyhába, hogy megnézzük, hogy Grincsi mit csinált reggelire?”. De mondtam, hogy mindennap mást fog csinálni, így aznap felvette Iván zokniját meg alsógatyáját és úgy várta reggel. Következő nap elrabolta Marshallt (paw patrol) és a fürdőkádban betekerte wc-papírral, meg ott játszott a kiskutyákkal. Persze a gyerekem azonnal, hogy és “hol a toll, amivel összerajzolta a wc-papírt?” Na jó, hát látszik, hogy még kezdő vagyok.

Mivel 22-én elutazunk, ezért mindenképp fel akartuk állítani a fát előtte és úgy gondoltuk, hogy erre a szombat éjjel a legalkalmasabb. Csütörtökön elindultunk fát vadászni, végül pénteken sikerült egyet venni, de nagyon mérges vagyok magamra, mert csak túl akartam lenni rajta, így sikerült életem legrondább karácsonyfáját beszerezni. Ezt is Grincs hozta, el is aludt díszítés közben alatta 🙂 És akármilyen kis gnóm, meg ronda, de azért Iván nagyon boldog volt és reggel hatalmas öröm volt, mikor meglátta. Ilyenkor látszik, hogy nem kell mindennek tökéletesnek lennie, mert neki így is az.

Nagyon érdekli őt, hogy ki honnan jött, hova való, ott mi van. A legtöbb ovisnak tudja a címét, mert talán írtam már, hogy szoktak rendőröset játszani. Az a feladat, hogy a kisgyerek eltéved, odamegy hozzá a rendőr (az óvónő) és kikérdezi, hogy hogy hívják hol lakik és mondja a végén, hogy ok gyere akkor hazaviszlek Ő meg figyel és tudja a címeket.

Csütörtökön Omi ment érte, voltak szánkózni, meg játszottak, szombaton meg Monival volt, akihez elment már délelőtt, délután pedig mentek a kórházhoz, ahova megérkezett ismét egy újabb Mikulás a mikulásbusszal. Iván hozta a formáját, ahogy megérkezett, ő már ment oda, elmondta a versét és már kapta is az ajándékot 🙂 Nem szívbajos, az biztos 🙂

Iván viselkedése megint megváltozott. Nem tudjuk, hogy izgul, mert megyünk haza, vagy mi lehet most a lelkében, de nagyon sokat hisztizik, meg agresszív, ugyanolyan szinte, mint szeptember végén volt. Pedig már azt hittük, hogy azon túl vagyok. Tudom, hogy a bipoláris mást jelent, de bizonyos szempontból az, vagy rettentő cuki, vagy elviselhetetlen hisztis, és nagyon nehéz ezt követni. Nyilván a mi türelmünk is véges, mi is fáradtak vagyunk, így vannak elég kemény viták és csaták.

És akkor most jön a következő hetünk, ami elég aktív lesz, egy haza-vissza úttal, de már nagyon várjuk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük