Ubi 3 éves lett!

Ahogy visszaolvastam a régi postokat, eléggé feltűnő, hogy mennyi minden változott egy év alatt és milyen nagyfiú lett a kisfiúból:

  • folyamatosan és választékosan beszél, mindezt nagyon viccesen
  • imádja, ha van dolga, legyen az mosógépből ki/bepakolás, mosogatás, terítés
  • önálló és szeret mindent egyedül csinálni, nagyon ritkán engedi hogy bármiben segítsünk neki
  • önállóan öltözik, vetkőzik
  • nagyon örül minden apróságnak is, és hálás mindenért
  • a szíve még mindig a helyén van, mindenből ad, mindenben segít, rendkívül jószívű
  • akár bölcsi van, akár nincs, fél7-kor mint a puska felkel
  • ha nem tetszik neki valami, akkor óriási hiszti van, toporzékol, dübög (erről az alsó szomszéd tudna mesélni), hihetetlenül önfejű
  • a korlátozások és az hogy kevesebbet találkozunk a családtagjainkkal azt eredményezte, hogy sokkal erősebben kötődik hozzánk, hozzám meg pláne, sokszor csak velem hajlandó bármit is csinálni
  • ragadnak rá a versek és dalok és random elő is adja őket; a kedvence a Télapó itt van és a Hull a pelyhes
  • teljesen odavan minden közlekedési eszközért, legyen az vonat, troli, villamos, vagy az autók
  • nappal teljesen szobatiszta, és éjszaka is nagyon közel áll hozzá
  • bicajjal jár bölcsibe
  • tudja, hogy mikor született, hogy hogy hívják őt, minket, hol lakik
  • kedvenc meséi a Játékautók, Bing, Thomas és Pipi Langstrumpf
  • kedvenc dalai Mark Fostertől a Sowieso és a Deine Familie-től a Schokolade, illetve a Belgától az Az a baj

A napi rendje kis mértékban változott csak, ugyanúgy kel, fekszik, jár bölcsibe, “Apa visz, Anya érte” struktúra megmaradt.

Mikor közeledett a szülinapja, sokat gondolkodtam, hogy mit csináljunk vele. Szabadságot vettünk ki mindketten, és valami élményt szerettünk volna neki, de a jelenlegi helyzetben ez elég nagy kihívásnak bizonyult. Így marad, hogy elmegyünk megnézni a vonatokat, felszálltunk az első emeletes vonatra, ami indult, majd visszajöttünk. Bebizonyosodott, hogy semmit nem kell túlkomplikálni , csak csinálni, és mindig az sül el a legjobban. Már kb fél éve mondogatja, hogy “kicsikocsi” tortát kér a szülinapjára, ami azt mondtam, hogy sima liba, de aztán mikor csináltam, akkor azért nem mindig volt olyan egyszerű. De mikor meglátta és csillogó szemmel fülig ért a szája, többet ért minden drága ajándéknál. Igazából ha semmilyen ajándékot nem kap, ő akkor is boldog lett volna. De azért kapott egy autót is (VW Golf1), ami kerek két órára lefoglalta és akkor is csak azért hagyta ott, mert indultunk a vonatokhoz. 🙂

Úgyhogy megint boldog szülinapja volt 🙂