95 cm és 13,8 kg

35 hónap .. milyen soknak tűnik. Sosem felejtem el, mikor Ubi 2 hetes volt és mentünk vissza hallásvizsgálatra – mert annyira kicsi volt születéskor, hogy nem tudták neki megcsinálni – és mondta a vizsgálóhölgy, hogy észre fogom venni, hogy pikkpakk eltelik a csecsemőkor, aztán meg a gyerekkor .. akkor úgy éreztem, hogy mindjárt megütöm, hogy ilyen hülyeségeket mond, hisz nem aludtam napok óta, azt se tudom hol vagyok, meg mit csináljak ezzel a gyerekkel .. és mindjárt 3 éves ..

Most azt mondom, hogy eddig ez a legjobb kor, még úgy is, hogy iszonyú hisztiket tud csapni. De már folyamatosan beszél, mesél, verset mond, énekel, mindent megmagyaráz és ahogy gesztikulál hozzá .. hát kész vagyunk 🙂 Imádom, ahogy mindent megköszön, amilyen hálás tud lenni mindenért és udvarias mindenkivel. Remélem tényleg így marad, bár már jöttek kétkedő kommentek, hogy ez az időszak és a jó tulajdonságok elmúlnak, de hiszek abban, hogy az értékrendünk ráragad és azért neveléssel sok mindent el lehet érni.

Imád amúgy meséket is nézni és olyan cuki, ahogy röhög közben. Alapjáraton még mindig csak fürdés után nézhet mesét, de most egyre többször volt, hogy mindkettőnknek még este dolgozni kellett, és ilyenkor ő is nézhetett amit szeretett volna. És simán meg tudja különböztetni, hogy melyik van magyarul, németül vagy angolul.

Eljött az advent, ő pedig most már tudatosan várta minden reggel az angyalkákat, hogy mit hozott neki. Próbáltunk nemcsak édességeket, bár egy apró csoki mindig volt, de azoknak is úgy örült. Mikulásnál meg lelkesen pucolta a csizmáját, majd kiállt az ablakba és kiabált, hogy “gyeje máj Mikulás, itt vagyok” 🙂 Reggel aztán volt boldogság és ugyanúgy örült a mandarinnak, mint a TűzoltóSam-es törölközőnek. Szerencsére Battán szerveztek Mikulás-kört, így boldog volt, hogy ő látta és integetett neki.

Idén is fontos volt, hogy gondoljuk azokra, akik szűkölködnek karácsonykor, így csináltuk a cipősdobozokat. Egyelőre még csak azt érzékelte, hogy az egyik egy kisbabáé lesz a másik meg egy kislányé, de hátha ez beépül a tudatába és jövőre már emlékezni fog. Szeretném ha ez neki alap lenne, hogy segítünk másoknak. A kinőtt ruháit már ügyesen elpakolja a kisbabának, szóval ezzel nincs gond, már csak a játékaival kell ugyanígy tenni.

Amúgy a hónap rutinosan telt, bölcsi, munka, próbáltunk nem menni semerre, ha mentünk, akkor inkább csak szabadlevegőre. Ilyenkor persze bicajjal megyünk, mert lusta gyalogolni és bicajjal is sokszor úgy hajlandó haladni, hogy “ki ér előbb az x autóhoz”. 🙂

A lelke viszont kicsit mintha meg lenne kavarodva, vagy valami nyomná, mert a bölcsiben egyre többször szomorkodik, vagy mondja, hogy hiányzunk neki. Bea is mondta, hogy be van lassulva, el van bambulva. Annyit elmesélt, hogy van egy kisfiú aki “nagyon rossz”, mert kiabál, verekszik meg olyan hirtelen gyerek és ezt nem szereti. Gondolom nem érti ezt a viselkedést, főleg, hogy mi nem engedjük neki itthon, hogy rohangáljon, meg rosszalkodjon és nem érti, hogy ott másnak miért lehet. Nem tudom, hogy ezzel mit lehetne kezdeni, ráadásul sokszor van, hogy nem is akar egyedül elaludni, vagy a mi ágyunkban akar, ahol 1 perc múlva már durmol és visszük a helyére. Ezzel nincs is baja, hogy ott ébred fel. Szerencsére sokat beszél és azért elmondja ha valami baja van.

Sikerült karácsonykor megint örömet szerezni neki. Tőlünk kapott egy kispárnát, amin a kedvenc mesehősei vannak, egy kártyajátékot, amin a család autói és tulajdonosai és össze kell párosítani, meg egy társast, a nagyszülőktől, nagynénitől nagybácsitól meg TűzoltóSam-es puzzlet, állomást, zoknit, szóval minden olyat, amit imád. Nagyon jó volt látni, ahogy örül és teljes extázisban van mindentől.