A hálás gyerek – 34. hónap

94 cm – 13,7 kg

Őszintén nem tudom mi történt ebben a hónapban azonkívül, hogy egy hetet itthon volt orrfolyással. Értem én a szabályokat, meg hogy egy kisgyereknél nem lehet tudni, hogy mi van az orrfolyás mögött, de azért elég idegtépő, mikor semmi baja nincs, és minket sem hagy dolgozni.

Sokat voltunk kirándulni, próbáltunk minden hétvégén legalább az egyik napon szabad levegőn lenni hosszabb ideig, amit élvezett ha el volt terelve a figyelme vagy bicajjal volt. De ha nem, akkor azonnal cipeltetni akarta magát.

Elkezdett verseket mondogatni. Bárki bármit mond a bölcsire, de én akkor is azt mondom, hogy többet használ, mint amennyit nem. Ragad rá minden és tudom, itthon is tanulhatnánk vele verseket, de ott máshogy veszi, ha a többi gyerekkel tanulják. Van két új “bölcsisnéni” szeptembertől, akiket imád és ez is közrejátszik, hogy ennyire szeret menni. Volt tavaly egy anyuka, akinek már folyamatosan beszélt a gyereke és mondtam hogy bárcsak már Ubi is így beszélne. Mondta, hogy vissza fogom sírni ezt a korszakot. Hát most azt kell, hogy mondjam, hogy nem. Annyira jó, hogy mindent el tud mondani és egész jókat lehet vele beszélgetni, akár hazafele a bölcsiből, akár még reggel az ágyban.

A tv most megint kicsit előtérbe került, mert mikor itthon volt “betegen”, akkor kénytelenek voltunk engedni hogy mesét nézzen, mert nekünk dolgozni kellett, így egyfolytában Bing, TűzoltóSam, Mancsőrjárat ment a tv-ben, most pedig rátalált Bob-ra, így ezek a nagy kedvencei. Most már próbáljuk úgy, hogy csak fürdés után van mese, amit tud is, de azért néha előfordul, hogy vacsi előtt is bekapcsolja a tv-t 🙂

Nagyon várja a Mikulást. Azt mondtuk neki, hogy majd akkor jön ha esik a hó, úgyhogy reméljük, hogy december 6-ig nem fog esni, mert akkor gondban leszünk 🙂 De felmosót, porszívót és tűzoltóautót kért tőle 🙂 Ki érti ezeket a mai gyerekeket 😀

Hát talán ennyi, készülünk a karácsonyra, készül neki az adventi naptár. Nem aggódom a reakciói miatt, mert mindennek annyira tud örülni. Anyuéknál a somlóira mindig kap csokiöntetet, és vettem a múltkor itthonra is, de nem szóltam róla. Ült a pulton a szokásos reggelikészítés közben, felnézett és észrevette, erre azonnal csillogó szemekkel: “Köszönöm Anya, hogy vettél öntőst” 🙂 Megköszöni, ha kimosom a ruháit, ha valami apróságot kap, ha ebédet csinálok .. tényleg mindent!

Elkezdte kifejezni az érzéseit is, mondja ha szomorú, ha jól érzi magát, ha mérges .. cuki ilyenkor 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.