Nagyon sok változás volt ebben a hónapban Ubi életében. Talán ilyen sok egyszerre még sosem.

A méretei: 12,3 kg és 90 centi. Szépen pocakosodik 🙂

Kezdeném talán a legérzékenyebb ponttal, a cumival. Bár úgy gondoltam, hogy nem fogok neki cumit adni, de ez hamar megdőlt, viszont akármit nem fogadott el, így két évesen is még a csecsemőknek való cumijával ment aludni, meg az nyugtatta meg, amit mint tudjuk, nem a fogazattal rendelkező gyerekeknek lett készítve. Így várható volt, hogy egyszercsak feladja a kiképzést és elszakad. Ez egy hosszú folyamat volt, az utolsó napokban már tényleg csak egy hajszál tartotta, sőt mi már hozzá sem mertünk érni, nehogy nálunk szakadjon el és utána életünk végéig ezt hallgassuk. Egyik este lefeküdt, majd 5 perc után kiabált, megyek be, látom, hogy áll az ágyában kétségbeesetten és a két kezébe a cumi két darabja. Na gondoltam, most kezdődik a neheze. Szerencsére aznap pisilt először bilibe, így mondtuk, hogy aki ilyen nagyfiú hogy már bilibe pisil, annak cumi sem kell. Hihetetlen módon ezt elfogadta és el is aludt. Azóta néha kell neki, ilyenkor megkapja a karima-részét, de rájön hogy semmire nem megy vele, így visszaadja, de amúgy tök jól elvan nélküle. Viszont többször van a keze a szájában és ömlik sokszor a nyála. Úgyhogy tök jó, hogy a cumi nem hiányzik neki, de látszik, hogy valamivel pótolnia kell.

Mint említettem elindult a bilizés. Még karácsonyra kapta, néha ráült, de igazából nagy szerepe nem volt. Most viszont valamiért rákapott. Először még csak este pisi volt, majd másnap délben – szerintem mondjuk csak véletlenül – kaki is, és úgy megünnepeltük, meg ő is örült magának, hogy onnantől kezdve, felkelés után, délelőtt, lefekvés előtt és után, illetve fürdés előtt is bilibe pisil. Egyelőre még mindig pisis a pelus is, de nem is ez a cél hogy azonnal szobatiszta legyen, hanem hogy szokja és eljön majd az idő úgyis, amikor úgy érzi, hogy most már inkább szól .

Egyik délután kitalálta, hogy ő inkább a kanapén alszik és nem a kiságyban. De mivel mindig huncutkodott, ezért a végén mindig bekerült a helyére. Viszont mintha megértette volna, egy darabig ha délután letettük oda aludni, akkor 99%-ban ott is marad, sőt, most már éjszaka is. Ez annyiból változott, hogy ismét kiszedtük a kiságyból a rácsot, és most inkább megint ott alszik (de néha a hisztiknél muszáj vagyunk visszafordítani, hogy ne tudjon kijönni. Reggel ez annyiból jó, hogy nem arra kelek, hogy kiabál az ágyba állva nekem, hanem hogy hallom, hogy a hálózsákjában csoszog át hozzánk 🙂 Cuki, mert megáll az ágy mellett és nem szól egy szót sem, csak mosolyog. 🙂

Többször próbáltunk már neki mesét olvasni, de nem érdekelte. Esetleg a képeket megnézte, de átlapozta és közölte, hogy kész. Most már viszont a déli meg az esti alvás előtt is van meseolvasás. Délben magyarul, este németül. Kicsit szégyellem magam, mert nem vagyok felkészülve neki való magyar mesekönyvvel, így egyelőre a Mehemed meg az Iciripiciri van porondon, esetleg a Öreg néne őzikéje, meg a Kisvakond. Este viszont Tomi tök jó könyvből olvas, amiben vannak képek is, így ha nem is érti, be tudja azonosítani.

Megjött a jóidő, így előkerült a szülinapjára kapott futóbicaj. Egyszer már levittük Battára, de ott nem nagyon érdekelte. Most viszont, mintha eljött volna a tökéletes pillanat, rápattant és már száguldozott is vele. Kb a harmadik alkalom után meglökte magát, felemelte a lábát és ügyesen egyensúlyozott. Mi meg néztünk, hogy nem gondoltuk volna, hogy ilyen gyorsan eljutunk idáig. Mindennap lemegyünk és egyre bátrabb, sőt néha túl bátor is 🙂

Még mindig nagyon segítőkész, imád porszívózni, már besegít a portörlésbe, a mosógépkipakolásba, kajához ő terít meg és nagyon precíz mert nem mindegy, hogy a villa meg a kés hogy van lerakva a tányér mellé 🙂 Megtanulta, hogy melyik a sima kuka, melyik a papír és melyik a műanyag és kidobja a szemetet abba, amelyikbe éppen való. Unszolásra – meg a kellő motiválással – helyére pakolja a játékokat is.

Most épp Mickey-egér őrület van . Volt már törölközője még nyárról, meg a 2 éves szülinapjára kapott egy ugyanolyat, mint az 1 évesre és kb mindennap azt venné fel, ha tehetné. Néztem neki mindenféle ruhákat, de azért mert Disneys brutál áron vannak. Így majd hátha csurran cseppen innen-onnan, meg azért tudjuk, hogy hol lehet ilyet olcsón (bár kevésbé jó minőségben) beszerezni. Hihetetlen boldogság van, mikor meglátja a szekrényében és engedjük, hogy felvegye.

Talán ez már a 6. hét, hogy itthon vagyunk hármasban összezárva és azt mondanám, hogy mostanra megszokta ő is. Tudja, hogy nekünk dolgoznunk kell, így délelőtt néha elmegy Tomival bicajozni vagy futni, de amúgy játszik vagy nézi az angol dalokat, énekel, meg táncol hozzá. Szerencsére a német nagymama besegít annyival, hogy olvas neki német mesét, meg a magyar nagyszülők is szórakoztatják skype-on, így eltelik az idő. Azt pedig tudja, hogy a délután az övé, olyankor veszi a sasikját (sisak) és megyünk bicajozni. Vagy csak ide a ház mellé, vagy ki a Szigetre.

Hiszti is ritkán van, bár pont ma volt egy olyan, amivel nagyon nehezen tudtunk megbirkózni. Pofára esett a ház előtt, majd a liftben nem nyomhatta meg a gombot, és ettől annyira bekattant, hogy fél órán keresztül üvöltött, toporzékolt, sírt és semmit nem tudtunk vele kezdeni. Próbáltuk kedvesen megölelni, elterelni a figyelmét, tényleg rá figyelve, hisz valami oka volt, hogy így kiborult – az is lehet, hogy most sokallt be – de egyszerűen hatástalannak bizonyult minden. Végül a Rita (a kisebbik nővére) volt, aki ezt megtörte a varázsával és mintha mi sem történt volna, neki hajlandó volt válaszolni, az ölébe ülni és Eminek meg hagyta, hogy segítsen az ebédben. Ki tudja, hogy ilyenkor mi játszódik le a gyerek lelkében és fejében, de borzalmas az érzés, hogy nem tudsz vele mit kezdeni, és közben a te türelmed is fogyóban, de tudod, hogy ha kiabálsz vele, meg nálad is elszakad a cérna, akkor azzal többet ártasz, mint használsz.

A kommunikációjára azt mondanám, hogy nagyon sokat fejlődött, de még messze van a folyamatos értelmes beszéd. Mindent mond, megérteti magát, de csak szavakat rak egymás mellé. Viszont elkezdte használni az angol szavakat is, gondolom amiket a mondókákban hall, azt ismétli.

Na a lényeg, hogy nagyon várjuk, hogy újra mehessen bölcsibe, neki is kell, meg nekünk is. És ilyenkor derül is ki, hogy a bölcsiben dolgozók mennyire nincsenek rendesen megfizetve és mennyire hasznos tagjai a társadalomnak.