Sokszor szoktam írni, hogy mennyire rohan az idő, milyen gyorsan telnek a napok, de mindezek a rohanások semmik ahhoz képest, amikor rájössz, hogy mennyire gyorsan telnek az évek. És ezt se onnan tudom főként, hogy úristen hány színű volt már a hajam, vagy milyen sok helyen jártam az elmúlt években, hanem amikor átmegyek a szomszédba és látom hogy a kicsi Máté már 14 éves nagy kamasz. Sokkoló volt először hallani amikor mutálva köszönt, de ez hogy most ő palotásozott a farsangon mint nyolcadikos nagyfiú hát kész voltam tőle. Mert ez annyit jelent, hogy a születése óta én is 14 évvel öregebb (na jó, tapasztaltabb 🙂 ) lettem. Emlékszem még mikor olyan pici volt hogy amikor át akart jönni hozzánk csak átadtuk a kerítésen vagy amikor elindult totyogva, vagy amikor elkezdett beszélni… Nem mintha azóta többet beszélne 🙂 Hihetetlen..Szóval az ő farsangja volt a hétvégi főprogram. Nagyon ügyesek és aranyosak voltak. Bár nekem ez a technosított palotás-zene kicsit fura volt, de mikor már negyedjére táncolták el, akkor már egészen megszoktam. Irigykedtem is, én is imádtam ezt táncolni és nagyon sajnáltam mikor már nem volt több próba. Rajtuk is látszott hogy mennyire büszkék magukra és mennyire élvezik.