Azt hiszem kicsit becsiccsentettem. (legalábbis az apukám szerint) Gépelni még tudok, de a nyelvem már nem úgy pörög.. de most jól érzem magam. Anyuéknál vacsiztam sült hal volt, közben meg Vesznával megiszogattunk pár pohár pezsgőt… Leszarok mindent, azt is ha valaki megsértődik meg azt is ha valaki nem. Előtte meg megsütöttem életem első aranygaluskáját (köszi Edina), és annyira nem is lett vészes. Fel is hivtam mamát, aki azt mondta hogy nem az én hibám hogy leégett egy kicsit hanem a sütőé, úgyhogy ne aggódjak, mire annyi idős leszek mint ő (ő most 80 éves) akkora olyan lesz mint az övé. Azért remélem hogy egy kicsit hamarabb. Amúgy tök jó volt végre megint sütit sütni. Már nagyon hiányzott, bár az anyukám próbált néha beleszólni, meg néha én nem tudtam hogy mit kell csinálni, de azért ment. NEm volt egy nagy ördöngősség. Ha valakinek kell a recept átküldöm. Amúgy viccesen nézhettem ki, amint ülök az ebédlőben a szőnyegen, ölemben a kelesztőtál és közben dagasztom a tésztát. De tök jó érzés volt a végén, mikor már hólyagosodott és láttam hogy elválik az edénytől. Persze a csuklómon azért éreztem, de legalább volt látszata. Hát ennyi volt ma. A holnap még bizonytalan, de az anyukám töltött káposztát csinál, úgyhogy rossz már nem lesz a hét utolsó napja 🙂