Hosszú tervezés előzte meg az utunkat és milyen érdekes, hogy évekig gyűjtünk rá, hónapokig tervezgetjük majd a majdnem két hét egy szempillantás alatt elrepül.
Mikor lett családom, már akkor elhatároztam, hogy egyszer elviszem őket Floridába, mert ezt látniuk kell. Floridát lehet szeretni, meg nem szeretni, én az első csoportba tartozom.
Azt kell, hogy mondjam, hogy amit terveztünk, minden belefért és minden fontosra jutott időnk. Isztambulon keresztül repültünk és bár így keletnek indultunk, ezáltal hosszabb volt az út, de annyival olcsóbbra jött ki, hogy bevállaltuk és nagyon jól tettük. A légitársaság messze felülmúlta az elvárásainkat. Eleve úgy köszöntek, hogy “Ladies, gentlemen and dear children”. És ez a gyerekbarát magatartás végig ott volt a levegőben, kaptak ajándékokat, figyeltek rájuk, nagyon jó volt a kaja, szóval bár nagyon hosszú volt az út, de szerencsésen és jókedvűen szálltunk le Miamiban este 8 körül. Gyorsan bejutottunk a “határon”, majd jött a kocsifelvétel. Fura, hogy pont a saját cégem az, amiben a legnagyobbat csalódtunk és nem az auto miatt, hanem a kollegák hozzáállása, hozzá nem értése és maga a folyamat miatt, de erre sajnos csak később jöttünk rá. A kocsinkat imádtuk, jól ment, keveset fogyasztott és igazából ez volt a cél.
Egyfajta körtúrát terveztünk, miután Miamiban kipihentük a jetleget. Ott tényleg csak sétálgattunk, elmentünk Little Havanna-ba, és Iván kérésére fürödtünk az óceánban. Majd elindultunk a nyugati partra, megállva Everglades-nél. Nekem ez indokolatlanul drága volt, de az élményt semmi pénzért nem akartuk kihagyni, majd Sarasotában fejeztük be az utat. Ott egy tipikusan olyan szállásunk volt, mint a filmekben, hogy az ajtó előtt megálltunk a kocsival és csak be vagyis felmentünk. Másnap jött Clearwater beach, ami az emlékeimben a fehérhomokos, kék eges, zöld pálmafás part, de az időjárás nem annyira kedvezett, így túl sok fürdés nem volt.
Délután indultunk Orlandoba, egyrészt a barátainkhoz, másrészt meg újabb élményeket gyűjteni. A szállásunkkal ott is hihetetlenül szerencsések voltunk, egy full-ra felszerelt apartment kaptunk, medencével, kisbolttal, kistóval … imádtuk azt is. Innen indult a 6 napos csillagtúrázás. Elsőként a Nasahoz mentünk, ez volt Iván vágya nem is tudom mióta és teljesen oda is volt érte. Ráadásul megtudtuk, hogy hétfőn hajnalban rakétakilövés lesz, így még egy ilyen élmény is belefért mint hab a tortán. Pénteken a Seaworld következett, sikerült beülni az orkashowra és a fókashowra és megnézni a parkot, amit sajnálok, hogy a delfinshow kimaradt, de nem akarok telhetetlen lenni.
A szombat-vasárnapot a barátainkkal töltöttük, jó volt kicsit chillezni, velük lenni, beszélgetni és csak úgy élvezni az ottani időt. Hétfőn – mivel a kilövés után még visszafeküdtünk – egy rövidebb program fért bele, így a Disney Springsbe mentünk, ahol egy gyerekkori bnőmmel is összefutottunk. Kedd reggel búcsút mondtunk Orlandonak és elindultunk Fort Lauderdalebe, az óceánpartra illetve az InterMiami stadionba. Sajnos Messivel nem sikerült találkozni, de nagyon jót vacsoráztunk a parton és olyan jó volt csak úgy sétálgatni és élvezni a napsütést, a viz látványát meg úgy az egész látványt. Mint a mesében. Másnap még megreggeliztünk az iHop nevű helyen és indultunk Key Westre. Az utolsó pillatban majdnem lemondtam a szállást, de milyen jól tettem, hogy már nem tudtam .. El nem tudom mondani milyen gyönyörű volt már az odavezető út is, azok a színek .. mint a képeken és minden élőben. Annyira hálás voltam, hogy ott lehetek, hogy ezt láthatom .. A szállásunk a lehető legjobb helyen volt – mondjuk nem is volt olcsó – . Kb 5 perc sétára a legdélebbi ponttól és a Sunset view point is fél órányi sétára volt, így a lehető legtökéletesebbre sikerült a búcsúesténk.
Koktél, sunset és a mi boldogságunk és hálánk, hogy mindezt átélhettük. Mert nagyon hálásak vagyunk. Drága volt? Igen. Sokat utaztunk érte? Igen. Küzdöttünk itthon a jetlaggel? Igen. Megérte? IGEN, IGEN ÉS IGEN!!
